Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám

A BÍRÓI LÉLEK ERŐFORRÁSAI. lettől, társadalmi iszaposodástól és a bizonyítási adatok törmelékzuhatagjától alig ér fel hozzá. Staud Lajos ezeket a nehézségeket tudva, a maga nagyszerű felkészültségéből módját keresi annak, hogy miképpen kelljen a bírói lelket az igazmondásra előkészíteni. És megtalálja abban, hogy a bíró ne zárkózzék el az élettől, keresse a társadalom anyagi és szellemi életének főútvonalait, ismerje meg gazdasági és lelki törvényeit, irodalmát és művészetét és mindezeket lelkének prizmáján át, nem úgy, ahogy a fizikus teszi a napsugárral, de megfordítva, az élet színeit foglalja össze egy összpontos sugárban, melyet ő világnézetnek nevez. Ebben az egy meghatározásban, mint valami sietve pakkok útitáskába belegyömöszölve a szükséges útravalót, úgy jár azonban és úgy fognak járni bizonyosan bíráink is, akik ennek a nagyszabású bírónak ajkairól meg akarják tudni a nagy titok felfedezését, mint az utazó, aki mikor a kofferben keresi az ünnepi ingét, éppen ezt nem találja benne, de fog benne találni egy féltucat piros nyakravalót. Mert a «világnézetet*) pontosan megolvasva, éppen nyolcszor olvassuk a cikkben, a nélkül, hogy megtudnánk, amire komolyan rászorulnánk, hogy az miféle termés r A nyolc közül ötször a «világnézet*) ott fordul elő a cikk során, ahol egy «neves jogászunknak*, majd egy «ellenkező világnézetű tudósnak* egy cikkéből idéz egész mondatsorokat, melyekről mindannyiszor leszegezi, hogy «bár ő más világnézeten van», de velők éppen a szőnyegen levő kérdésben egyetért. A hatodik, hetedik és nyolcadik világnézet viszont ott szerepel, ahol az ítélőbírót kioktatja, mondván, hogy «azt megismerheted, ha tudod, milyen irodalmat kultivál* a bíró. És folytatja, hogy «vigyázzon a bíró, hogy irodalmi, művészi ízlése összhangban legyen az igazság, tehát kizáróan erkölcsi elemnek a kultuszával)). Ezek aranyigazságok, de éppen azzal a kioktatással nem egyeznek, mely a bírót a társadalom mindenkori kulturállapota és áramlatai megismerésére és tanulmányozására ösztökéli. Mert a bíró nem fogja megérteni és értékelni azt az irodalmat, melyet