Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - A sérthetetlenség pszichológiája a mentelmi jogban

A SÉRTHETETLENSÉG PSZICHOLÓGIÁJA A MENTELMI JOGBAN. 95 formájában. A társadalmi élet teli van fikcióval, ahol vajaink meg akarunk indokolni s a reális argumentum hiányzik, előrántunk egy fikciót vagy jelszót, amire esküszünk, a nélkül, hogy belső tartalmát keresnénk, mert mindig kényelmesebb a dogmákkal való bizonyítás, mint a logikai érvelés, mert ez pozitív igazságokat követel. így vagyunk a törvényhozók sérthetetlenségével is. Azt magát kellene reális ér-vekkel alátámasztani, miután azonban ez nem lehetséges, belekapaszkodunk az országgyűlés szuverénitásába s az ettől leszármazó sérthetetlenség védő burkolatával vesszük körül az egyes tagokat. Hogy mennyire labilis a szuverénitás elve, azt még jobban megértjük, ha a sérthetetlenség mellett felhozott psychicai okot vesszük szemügyre. Ez az ok az volna, hogy a törvényhozó szabad akarata csak akkor érvényesülhet, ha az üldözéstől való mentességet a sérthetetlenség biztosítja. Ezt a posztulátumot Jelinek következőleg írja le: «A törvényhozás akarata nyilvánítása csak akkor jelentkezik függetlennek, ha annak mindegyik alkatrésze a saját akarata nyilvánításában független úgy a másik közegtől, mint pedig minden egyéb államhatalmi szervtől. — — Az országgyűlés, mint személyösszeség, akaratát tanácskozás és a tanácskozás eredményeként szavazás útján hozhatja csak létre. Ha az akaratnyilvánítás az országgyűlést alkotó egyes tagokban korlátoltatik, magának az országgyűlésnek akarata nem független ... Az országgyűlés, mint személy összeség, tehát csak addig független, míg egyes tagjai azon függetlenséget élvezik, amely az egészet megilleti. A törvényhozási teendők tekintetében az egyes tag személyében beálló korlátozás magára az egészre visszahat. — — A tagok elvonása a törvényhozó testület akaratnyilvánításának függetlenségére visszahat és ekkép a tag elvonása hatálytalanítaná az országgyűlés függetlenségét.» (1. m. 206. 1.) Röviden összefogva Jelinek érvelését, ez azt mondja, hogy az országgyűlés akaratát egyes tagjainak akaratnyilvánítása iszavazás) segélyével hozza kifejezésre, ha tehát az egyes tag korlátolva van, ez visszahat az egész országgyűlésre, mert ezáltal az egész van korlátolva. Itt van a szofizma, mely abban áll, hogy az elemet az egésszel, az egyes törvényhozót az országgyűléssel azonosítja. Az egyes törvényhozó mindig egyes marad és sohasem képviseli az egészet. Tehát ami az egészet illeti (szuverénitás), az nem illeti az országgyűlés egyes tagjait. Ha az egyes törvényhozó nem szuverén, mint az országgyűlés, őt a szuverénitás egyik ismérvét képező sérthetetlenség sem