Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Spengler [Oswald] jogfilozófiai tanításai

JOGGYAKORLAT. Minthogy azonban úgy a magánindítványt, mint a főmagánvádat a lapnak akkori felelős szerkesztője és tehát a laptulajdonos részvénytársaságnak csupán fizetéses alkalmazottja terjesztette elő, a nélkül azonban, hogy a most nevezett egyénnek az iratokhoz csatolt cégjegyzékkivonat tanúsága szerint erre bárminemű törvényes joga lett volna : a törvényes vád hiányzik. (1927. IX. 20. B. 8511/927. sz.) Igazolási kérelem. A BP. 465. §-ból szükségszerűen következik az. hogy az igazolást megtagadó végzés csupán abban az esetben támadható meg felfolyamodással, ha az igazolás kérdésében olyan bíróság határozott, amely az ügy érdemében nem határozhat végérvényesen, míg abban az esetben, ha az igazolás kérdésében határozó bíróság egyben az ügy érdemében is végérvényesen jogosított dönteni, akkor ennek a bíróságnak az igazolási kérelmet megtagadó határozata ellen sem használható további felfolyamodás. A Bp. 465. §-ának a most kifejtettekkel ellenkező magyarázata, a perorvoslati hatáskörök eltolódására és így végeredményben oda vezetne, hogy a csupán subsidiárus jellegű igazolási kérelem felett, olyan felsőbb bíróság határozna, amely az igazolásra alapul szolgáló mulasztás közbenjötte nélkül, az ügynek érdemi felülvizsgálatára egyáltalán nem jogosult. (1927. X. 5. B. 4953/927. sz.) Közli: A. Külföldi jogesetek. I. Ausztria. í. A «Dispens-Ehe» érvényességének kérdése. A Verfassungsgerichtshof 1927 november 11-én hozott határozata kimondta, hogy annak a kérdésnek az eldöntése, hogy az osztrák polgári törvénykönyv 83. §-ábah említett «kormányszéki> (Landesstelle) jogosult-e felmerült esetben a házassági akadály alól felmentést adni, közigazgatási útra tartozik ; a bíróság a házassági perben ezt a kérdést, mint prejudiciális kérdést el nem döntheti. Az alkotmányi bíróságnak ez a döntése korszakalkotó az osztrák házassági jogban; végét veti a bíróságok és a házassági ügyekben eljáró közigazgatási hatóságok között idestova már egy évtizede folyó hatásköri harcnak és tisztázza az idáig mintegy 50,000 diszpenzációs házasság érvényességének kérdését. Az eddigi helyzet ugyanis az volt, hogy míg a házasságok megkötésénél funkcionáló közigazgatási szervek tekintettel a katholikus házasság felbonthatatlanságára — 1918 óta sűrűn éltek az optk. 83. §-ában adott felhatalmazással s oly esetben, midőn a katholikusházasságban az életközösség ágytól és asztaltól való elválasztás mellett megszűnt, a fennálló házasság bontó akadálya alól felmentést adtak* ezzel szemben a bíróságok az ily házasság érvénytelenítése iránt indított perben arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a felmentéssel kötött házasság az előző házasság fennállásának tényén nem változtat s ezen az alapon az ilyen «Dispens- Ehe»-ket sorra érvényteleneknek mondták ki. Ennek az anarchikus helyzetnek vetett véget a fenti döntés, a kérdést a «DispensEhe»-kre kedvező értelemben oldva meg. (A határozatot és indokolását közli a «Gerichts-Zeitung» 1927. évi 21. száma.) 2. Képviseleti viszony keletkezése, hallgatólagos magatartás folytán. A felperes állandó kommittensevolt az alperes banknak. A felperes az alperes bank egyik cégtagjával, ki a cégjegyzésre a többi tagokkal kollektíve volt jogosítva, abban állapodott meg, hogy a bank által a felperesnek