Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Spengler [Oswald] jogfilozófiai tanításai

JOGGYAKORLAT. 4} adós rosszhiszeműsége folytán. Az alperesek tervszerűen visszaéltek a felperes által beléjük helyezett bizalommal, és a felperestől elvont pénz használatával maguknak illetéktelen előnyt szereztek, a felperesnek pedig azt a károsodását idézték elő, hogy a nevezett az alperesek által jogellenesen visszatartott pénzét üzemébe való befektetés által nem hasznosíthatta. Az alpereseknek ez a vétkes és perbeli védekezésükben is megnyilvánuól rosszhiszemű eljárása az 1925 : XXXVII. tc.-el a pénzérték állandósulása mellett is hatályban tartott 1923 : XXXIX. tc.-nek 2. §-a első bekezdésébenmeghatározott magasabb kárkamat megítélését indokolja. (Kúria P. IV. 3757/1927. dec. 16.) Hivatásos ügynöknek ügynöki díj kikötés nélkül is jár. A végeredményben célra vezetett közvetítésnek szokásos díját az ügylet közvetítésénél ténylegesen eljárt hivatásos ügynök, mint kereskedő —• még erre vonatkozó határozott mérvű kikötés nélkül is azzal, illetve azokkal szemben, a kiknek az ekként célját ért ügylet érdekét szolgálja és pedig ezen érdek nagyságához viszonyított mértékben — a keresk. törv. 284. §-a értelmében, jogosan követelheti. (Kúria P. VII. 6190/1927. dec. 21.) Szerződési hűség a felmondási idő alatt. Jogszabály, hogy: a szerződő fél a felmondási időben is szerződési hűséggel tartozik a vele szerződéses viszonyban álló másik fél irányában, ebből folyóan tehát, minden olyan ténykedéstől tartózkodni köteles a felmondási idő leteltéig, ami által a vele szerződéses viszonyban álló másik fél szerződéses érdekeit sértené. Kérdéses esetben ily ténykedésnek tekintette a Kúria azt, hogy felperes alperes állal hírt külföldi képviseletet megszerezte a maga részére. (Kúria P.VII. 2972/1927 december 13.) Exceplio non numeratae peciniae a váltóperben. Megfelel a jogszabályoknak a fellebbezési' bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a váltóperben az érték ki nem szolgáltatása miatt emelt kifogást a kifogásoló tartozik bizonyítani. (Kúria P. VII. 6577/1927 dec. ió.) Kellős szabadalom fenn nem forgása. Előhasználati jog. Az 189 5. évi XXXVII. tc. 12. §-ában körülírt előhasználati jog fennforoghat ugyan a kettős feltalálás esetén kívül is, s így egymagában az a körülmény, hogy alperes nem feltalálható, — még nem zárja ki a fenntebb idézett törvényszakasz alkalmazását, e törvényszakasz értelmében is azonban az alperes régebbi jogosultnak és ez alapon a felperes szabadalma a nem feltaláló alperessel szemben csak az esetben volna hatálytalannak tekinthető, ha alperes a felperes találmányát még ennek bejelentése előtt a felperes feltalálótól megszerezte volna. Ilyen megszerzés megállapítására alkalmas tények azonban fenn nem forognak. Egymagában az a tény pedig, hogy felperes találmányának szabadalmaztatása előtt az alperes szolgálatában állott s ez alapon alperes a szabadalmat már használta. Semmikép sem nyújt alapot az idézett tc. 12. §-ának az alkalmazására, hanem ez a tény az idézett tc. 6. §-a értelmében, mé£ e törvényszakaszban kiemelt összes többi feltételek fennforgása esetén is csak arra jogosította volna fel az alperest, hogy a szabadalmi hatóság előtt a szabadalom engedélyezésének a megtagadását kérhesse. Ezeknél fogva alaptalan az alperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság anyagi jogszabálysértéssel mondotta ki azt, hogy alperest a szóbanforgó találmányra előhasználati jog meg nem illeti. Az 1875 : XXXVII. tc. 17. §-a értelmében a szabadalmak a találmány bejelentésétől számítandó 15 év tartamára adományoztatnak, a 8. §. szerint pedig a szabadalom tulajdonosa a szabadalom jogos fennállása egész idejére nyer kizárólagos jogot a találmány tárgyára. Ebből az következik,