Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - A védelem mint művészet

1 A VÉDELEM MINT MŰVÉSZET. 495 tudásunknak, értelmünknek, erkölcsi felfogásunknak, egész fellépésünknek komolyságával és erejével. A védő egyéniségének ereje hat, ha annyira tud fokozódni, hogy elszemélyetlenül éppen azáltal, hogy nemes hivatásunk fogalmának megszemélyesítőjeként jelentkezik. A bíró már nem látja benne a gyarló embert, a kenyérkereső robotost, a gáncsoskodó és kibúvókat kereső egyoldalúságot; csak annak a hivatásnak szavát-hangját hallja, amelynek rendeltetése az, hogy a bírót s a bíró útján az államot óvja attól, hogy igaztalan ítéletet hozzon. A védő ismétlem magamat — úgy hat, ha sikerül neki mint a társadalom élő lelkiismeretének megszólalnia. A védőnek magatartása legyen összhangban feladatának komolyságával, a tárgyalásnak változatos fordulatai által pillanatnyilag teremtett helyzeteknek követelményeivel. A védő viselkedése, modora emelje és ne rontsa le a sikernek lehetőségét. Ügyeljen erre a védettjével folytatott érintkezés során is. Tartson distanciát a diffamáló cselekménnyel vádolttal szemben akkor is, ha bűnösségében kételkedik. Nem volt szerencsés gesztus, mikor egy — immár elhúnyt — hírneves védő váltóhamisítással vádolt úriasszony védettjét karján vezette a tárgyalóterembe. Ha a védő az aljas cselekménnyel vádolttal kezet fog a főtárgyalás közönségének szemeláttára: ez lehet hatásos demonstráció a vádlott ártatlansága mellett. De lehet ez tünet arra is, hogy a védő nem túlzottan skrupolózus az erkölcsi szolidaritásnak vállalásában. Óvatosság ajánlatos, mert lehet, hogy a védő ezzel a vádlottnak nem használ, de a maga és hivatása erkölcsi reputációjának árt. Bírósággal, közváddal szemben legyen a védő öntudatos, •de nem hetyke; szava legyen bátor, de nem bántó; legyen tisztelettudó, de nem szolgai: amikor lelkes, ne legyen szertelen: támadjon, de ne sértsen. Ha hivatását éri támadás, azt igyékezzék önérzetesen elhárítani, de az őt személyében ért sérelmet ne akarja mindenáron a Karnak és hivatásnak sérelmévé átminősíteni. Saját személyét illetően legyen érzékeny, de ne sértékeny; finnyásságot magával szemben másoktól csak az követeljen, aki maga is finnyás másokkal szemben. Ne provokáljon személyes összetűzést, de ha ilyet rátukmálnak, halassza a visszatorlást tárgyalás utánra. Elismerem, hogy ilyen esetben az önfegyelmezés sokszor igen-igen nehéz és keserves a dilemma: tú'rjünk-e a magunk rovására vagy kilobbanjunk védettünknek rovására? Lelkiismeretünk arra kell hogy késztessen, hogy ne kockáztassuk a ránk bízott érdeket a magunké kedvéért és ne hagyjuk