Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Spengler [Oswald] jogfilozófiai tanításai

JOGGYAKORLAT. 39 A\ adós teljesítési kötelezettsége búzalekötés esetén. Annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy az alperesek teljesítési késedelme folytán a felperesek ezt a vételár-hátralékot most már effektív búza helyett ennek az egyenértékében követelhetik-e, illetve, hogy az alperesek a fizetést búzában, vagy a búza egyenértékének szolgáltatásával teljesíthetik-e, — a vagylagos kötelmekre vonatkozó jogszabályok (választási jog) nem alkalmazhatók ; — mert az adásvételi szerződésben az ingatlanok vételára nem vagylagosan, — búzában avagy annak az egyenértékében, — hanem kizárólag tiszta, egészséges búzában lett meghatározva. Alkalmazandó ellenben az a jogszabály, hogy az adósnak úgy kell a kötelezettségét teljesíteni, amint azt, tekintettel az eset körülményeire és az • életfelfogására, a jóhiszeműség megkívánja. Ha tehát az alperesek az esedékes vételárat — utólag, a már lényegessen lecsökkent forgalmi értékű búzával is kiegyenlíthetnék, fizetési késedelmükből a felperesek hátrányára jogosulatlan vagyoni előnyhöz jutnának ; — ami pedig a felhívott jogszabállyal merőben ellenkezik. S minthogy az alperesek nem is állították azt, hogy a felpereseknek oly mennyiségű búzát ajánlottak volna fel, amely forgalmi értékben az 1925. évi május hó elseji búzaárak szerinti 70 q búzának megfelel, helyesen kötele2te a fellebbezési bíróság az alpereseket a 70 q búza 192S. évi május hó elseji egyenértékének a fizetésére (Kúria 2390/1927,, 1928. január 10.) Érdekes, hogy a valorizációs kérdés tekintetében mily nehezen találták meg és részben még találják meg e\t a már — kétségtelenül — békében is fennállott jogs\abályl. < In fraudem creditorum. A bírói gyakorlatban állandóan követett jogszabálynál fogva azonban vélelem szól amellett, hogy az alperes akkor, mikor a felesége részére ideiglenes nőtartásdíj fizetésében marasztalt testvére vagyonát átruházta, mint testvér a követelés fennállásáról s az átruházó testvér kijátszási szándékáról, — mely a kielégítési alapnak a felperes követelése előli elvonásában jelentkezik, — tudomással birt. Az olyan átruházási ügylet pedig, melynek mindkét fél részéről az a célja és eredménye is az, hogy az átruházó hitelezője elől a kielégítési alap elvonassék. — a hitelezővel szemben joghatállyal még abban az esetben sem bir, ha az, kire a vagyon átruháztatott, azért ellenértéket is adott, azonban az az ellenérték nem a hitelező kielégítésére fordíttatott. (Kúria P. III. 2185/1927. dec. 15.) Villamos elgá^olás a sérült hibájából. Az alperes vasúti vállalat a kártérítési felelősség alól csak akkor mentesül, ha bebizonyítja, hogy a balesetet kizárólag a sérült hibája okozta. A közutakon közlekedőket kötelező elővigyázat és gondosság ellen vétett az elhalt azzal, hogy a széles úttesten elhelyezett kettős sínpáron ellenkező irányban közeledő villamosok elhaladását be nem várva, az úttest baloldaláról az úttest jobb oldalára átmenő villamos mögül, s arra kényszerítő szükség nélkül, közvetlenül a lassú menetben odaért i-es jelzésű villamos előtt oly időben kísérelte meg a sínnek keresztezését, amikor ez a villamos már baleset nélkül megállítható nem volt. Tényként meg van ugyan állapítva, hogy a villamoskocsi vezetője is látta azt, hogy az úttesten két kerékpáros közeledik, ámde emiatt a kocsivezetőnek a villamost még megállítania nem kellett, mert — széles úttesten haladván, - arra rendes gondosság mellett sem számíthatott, hogy a kerékpárosok egyike közvetlenül a villamos előtt kíséreli meg a síneken való áthaladást. A baleset ekként kizárólag az elhalt hibájából következvén be, az alperes kártérítési felelősségének megállapítására a jogszerű alap hiányzik. (Kúria P VI. 4097/1927. 1928. jan. 12).