Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - Váltóforgatmány behajtás végett

476 Dí SCHUSTER RUDOLF. az adósnak, ha a forgatmányos a váltó megszerzésekor, vagy akár későbben, tudomással bírt arról, hogy a váltóadósnak kifogása van a forgató ellen és ennek dacára formális legitimációját felhasználja arra, hogy az adóst a kifogástól elzárja. Ennek az álláspontnak fejtegetése során Plósz még rámutat arra, hogy ez a Kúria gyakorlatának is megfelel és idéz 1883ból határozatokat (ezeket adat hiánya miatt nem ismerem). Az én nézetem szerint a Nagy Ferenc-féle felfogás túlmerev, míg a Plósz-féle felfogás inkább elfogadható, de azon is talán még tágítani kell. Ugyanis: Szem előtt tartandó az, hogy a burkolt inkasszóforgatmányos saját nevében érvényesít ugyan jogot, de nem érvényesíti saját jogát, hanem a forgató, tehát másnak jogát és ahogy ez a felek szándékának és akaratának megfelel. Ebből pedig következik, hogy a felek akaratának az is megfelel, hogy a forgatmányos mindazt, ami a forgató jogához kapcsolódik, magára vállalta, vagyis hogy azok a kifogások, amelyek a forgató jogának útját állják, fennálJjanak akkor is, midőn nem maga a forgató, hanem a forgatmányos gyakorolja a jogot a forgató megbízása alapján és ennek számlájára. Ily konstrukció mellett a forgatmányos nem kerül hátrányosabb helyzetbe, mint amilyenbe kerülni akart, amikor az inkass^ómeobí^ást vállalta, amely szerint saját nevében jár el, de kétségtelenül nem saját jogát gyakorolja. Ezért nézetem szerint nem helytálló az a konstrukció, amely csak kollúzió esetén ad helyet a forgatmányos elleni kifogásnak, sem az, amely bizonyos rosszhiszeműséget kíván meg a forgatmányos részéről a végett, hogy vele szemben a forgató személyéből lehessen kifogást felhozni. Ezért helyes a Kúria fent idézett ítéletében elfoglalt — Staubnál is található és a német Reichsgericht több ítéletének megfelelő — álláspont, kiegészítve a fent vázolt indokokkal. Megjegyzendő még: Magától értető, hogy a forgatmányossal szemben a saját személyéből folyó kifogások is felhozhatók, amint azt már fent a rendes inkasszóforgatmányosnál említettem, a jelen esetben még annál is inkább, mivel a burkolt inkasszoforgatmányos mindig saját nevében jár el és cselekszik. Abban, hogy e szerint az ily forgatmányos úgy a saját személye, mint a forgató elleni kifogásokat tűrni tartozik, nincs semmi méltánytalanság, mert ő maga hozta magát ebbe a helyzetbe. Perjogilag felmerülhet az a kérdés, vájjon ki már a felperes, pl. kit kell eskü alatt kihallgatni? a forgatmányost-e vagy a forgatót, akinek jogáról szó van? Azt hiszem, hogy fel-