Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - Az ügyvéd végrehajtási joga az ellenfél ellen

SZEMLE. tőkefelemelés, Az osztalékjog és fiktív osztalék, Részvényjogi reformtörekvések, stb.) E tanulmányai most kodifikatorius munkákban szűrődtek le : a részvényjogi törvénytervezetben és a korlátolt felelősségű társaságokról szóló tervezetében. A jogászifjúságot Dr. Kuncz Ödön bizonyára a gyakorlati élet kérdéseinek megértésére és megoldására, fogja nevelni. — Törvénykezési bélyeg-okmánybélyeg. Folyamatban lévő perben az ügyvéd sürgető kérvényt adott be a bíróság elnökéhez és ráragasztott egy pengő törvénykezési bélyeget, gondolván : peres ügyben adok be kérvényt. Erre : az elnöki iroda leletet vett fel, a leletet áttették az illetékszabási hivatalhoz, ott fizetési meghagyást bocsátottak ki, ezt a leíró osztály leírta, áttette a kézbesítőosztályhoz, a kézbesítő kivitte a külső váciútra, az ügyvéd felebbezést írt, beküldte kisasszonyával az illetékkiszabási hivatalhoz, ez az iratokat felküldte a • pénzügyigazgatósághoz ott helybenhagyó végzést hoztak, a végzést leíratták, újból kézbesítették az ügyvédnek, az ügyvéd panasszal élt a közigazgatási bírósághoz, ezt postára adta, az iratokat felküldték a m. kir. közigazgatási bírósághoz, ott referensnek kiadták, másfél év múlva tanács ült össze, előadták az ügyet, határozatot hoztak, azt kiadmányozták, leküldték az iratokat a pénzügyigazgatósághoz, ez leküldte az illetékkiszabási hivatalhoz, ez pedig kézbesítette az ügyvédnek. És a határozat tartalma : az ügyvéd felragasztott ugyan az elnöki kérvényre egy pengő törvénykezési bélyeget, de ezzel nem tett eleget bélyegragasztási kötelezettségének, mert az elnökhöz az ügyvéd nem mint perbúóhoz fordult, hanem mint a bírói adminisztráció fejéhez, tehát nem törvénykezési, hanem okmánybélyeget kellett volna lerónia. Vagyis: a kincstár ugyan megkapta azt, ami járt neki, de az ügyvéd a kérvény beadása előtt nem tanakodott azon legalább félóra hosszat, vájjon bírói vagy igazgatási funkciót kér a bíróságtól akkor, mikor azt kéri, hogy sürgősen intézzék el a pert. A példa klasszikus: mintája annak, miként lehet megnehezíteni a polgár életét, miként lehet mesterségesen gyártani komplikációkat, miként lehet halmozni az aktákat, miként lehet bizonytalanná tenni annak a dolgát, aki fizetni akar. Valahol, valamikor, valami célból, valami pénzügyi kapacitás valamit kieszelt és most a mindennapi élet folyton belebotlik ebbe a valamibe. Ugy gondolnók: talán mégis el lehetne valamikép a kincstár akkor is, ha a polgár a bíróságnál az ügyiratra -— akár meghatalmazás, akár elnöki kérvény, akár bármimás — ráteszi azt a nem is olyan alacsony illetéket és ne kelljen, hogy reszkessen a felragasztáskor a polgár keze amiatt, hogy nem ragaszt-e tévesen törvénykezési egy pengősét okmány egy pengős helyett. — «Konok perlekedés!). A Pp. 544. §-át mellyel a konok perlekedőkre lehet sújtani, ha két egybehangzó ítélet ellen nyilván alaptalan felülvizsgálati kérelemmel élnek a kir. Kúria az utóbbi évtized alatt csak igen ritkán alkalmazta. Ujabban láttuk a Kúria több határozatát (így pl. P. II. 912/1927 és P. II. 6836/1927), melyek a bírságot az ügyvéddel szemben kirótták. Nem az egyes esetekről szólunk, azokba nem avatkoznánk, de általánosságban szólva: a pénzbíság alkalmazásának felelevenítését még nem tartjuk időszerűnek. A háború utáni jogbizonytalanság, a felsőbíróságok ítéleteinek indokolásában elhangzó «nincsen olyan jogszabály ...» és ehhez hasonló labilis és a jogkereső feleket éppen meg nem nyugtató kitételeket ma is még gyakorolják ; egyazon jogkérdésben a Kúria különböző tanácsai még ma is különböző határozatokat hoznak; sőt ugyanazon jogkérdésben — jelzálogjogtörlés, kelengyebiztosítás-valorizálás, stb. stb. — ugyanaz a tanács is eltér addigi elvi álláspontjától. A pénzbírságokat a 63,800.1926.