Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Spengler [Oswald] jogfilozófiai tanításai

SPENGLER JOGFILOZÓFIAI TANÍTÁSAI. mü repródukálási jogi védelme, — ma mindehhez szinte nevetségesen nyakatekert szuppoziciókra van szükség. Igen helyes az, amit a szerzői jog testhez kötöttségéről, tehát hallatlan időszerűtlenségéről általában mond, hivatkozással a B. G. B. 90. §-ára (Sachen im Sinne des Gesetzes sind nur körperliche Gegenstánde). Ez okozza szerinte azt a már abszurdnak veendő körülményt, hogy büntetlen dolog egy üzleti eszmének az eltulajdonítása vagy pl. egy organizatórikus eszme meg nem engedett felhasználása, míg ellenben, amint a dolog papírra vettetik és megrögzíttetik, rögtön büntethetővé válik. íme a testi tárgyakban való gondolkozás tipikus példája. Fejtegetéseit azzal zárja, hogy fizikánk rég eltávolodott a tárgyak rendszerétől és áttért az erők rendszerére. Ugyanez a jog kötelessége és. ha ezt meg fogja tenni, a jogban található meg Európa számára egy új reneszánsz esketősége.* Spengler, valamint Müller is egész teóriájukat Sohmnak tulajdonítják, és különösen a a Gegenstand» című művét tartják alapvetőnek. E munka szellemes disztinkciót tesz a aGescháfto és a aVerfügungsgescháft» között, amely szerint a «Gescháft» a római jog jogügyleti formája, a «Verfügungsgescháfto ma és a jövő «Juristisches Ausdruckweise»-je, mondva, hogy a rómaiaknál az akarati elhatározás volt a fontos, tehát egy statikus momentum, míg ma az ügyleti megvalósítás keresztülvitel, tehát dinamikus momentum. Jogi gondolkozásunk primitívsége különösen a zálogjog keretében tűnik szembe. A római jogban a zálogtárgy megmaradt a tulajdonos birtokában, úgy, hogy tulajdonképpen igaz zálogjog nem is keletkezhetett. A pygnusnak** változott fogalmát már csak a kereszténykorbeli ius gentium hozta meg, de ez is még igen primitíven és a mai élet számára. E téren már kezd a jogi kinetikus gondolkodás szinte forradalmian előre haladni és Spenglert erősen látszik igazolni ílásd az ingójelzálog fogalma a jelzálogadóslevél stb). Végül vessünk égy pillantást a legtipikusabban kinetikus - - mondjuk tőkeszerü — területre, a hiteljog területére. Az 1026-iki kölni jogásznap hiteljogi bizottsága a részvényjog reformjával foglalkozott, Schmalenbach professzor, az egyik előadó egy részletkérdést tett vizsgálat tárgyává, mondva, hogy minden hiba eredetét a részvén\jogrendszer abszolút korszerűtlen voltában kell keresni. A részvénytársasági jog korszerűtlen voltát és a kortól való elmaradottságát főleg abban látta, hogy a társaság «létjogosultságát* feltüntetni hivatott mérleg abszolút korszerűtlen, mert amint ő kifejtet e (Zeitschr. f. Handelswiss. Forschg.) minden mérlegnek egy jövedelmezőségi kimutatást kell tartalmazni, mert csak így állapítható meg az, hogy a részvényes mit gondoljon a részvénytársaságról. Hogy állja meg a helyet a mában és van-e jövője, azt kellene a mérlegnek kimutatni — mondja Schmalenbach. — A mai vagyonmérleg szerinte ezt nem teszi, de nem is teheti, ez a mérleg ma annyiféle, ahány szakértő azt felállítja, míg ha a szakértők arra törekesznek. hogy a társaság jövedelmezőségét kimutassák, csak egyféle irányelv alapján járhatnak el és így az eltérések nem lesznek lényegesek és ami a fő, a részvényes megnyugtató képet kap. (A jóslásból r!) Ami az állapot mellett lehetséges, hogy a lefelé menő vál* Ez Spengler szerint azért valószínű, mert hiszen az antik kultúrában is a jogtudománykultúra halódó — IegcivilÍ7atórikusab!i — korszakában érte el fénykorát. ** Á pygnus logalmát nem a prétor fejlesztette ki, hanem az arab — tehát vallási — kultúrájú jogtudományi irók. (Müller megjegyzése). 3*