Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Spengler [Oswald] jogfilozófiai tanításai

SPENGLER JOGFILOZÓFIAI TANÍTÁSAI. okoz különös nehézséget annak a megállapítása, hogy egy bizonyos részvénytársaságnál ki az, akinek akaratához alkalmazkodik az igazgatóság. Mindkét szövegezés szakít azonban azzal a felfogással, hogy az igazgatósággal szemben a társaság akarata csupán a közgyűlésen nyilatkoznék meg és a szabályozás alapjául a tényleges állapotot veszik. Alaptalannak tartjuk azt az aggodalmat, hogy a főrészvényes korlátlan felelőssége esetén a részvénytársaság elveszti gazdasági jelentőségét, amely abban rejlik, hogy a részvényes előre pontosan tudja, mennyit kockáztat, ha egy részvénytársaságba belép, mert a felelősségnek pl. a KT. 189. §-a analógiájára bizonyos esetekre való korlátozásával, másrészt annak csupán a főrészvényesre való alkalmazásával biztosítva látjuk, hogy a felelősségrevonás csak gazdaságilag is indokolt esetben fog megtörténni. Úgy véljük, hogy a normális hitelállapotok helyreálltával nem csupán a többség-kisebbség viszonynak mikénti szabályozása lesz megfontolás tárgya, hanem a főrészvényesnek kifelé, harmadik személyek irányában való felelőssége a társaságért szintén intézményesíttetni fog. SPENGLER JOGFILOZÓFIAI TANÍTÁSAI. Irta : WOLF ERNŐ. Spengler hatalmas művében a jognak igen kis terület jut. A római joggal, mint a mai európai jognak alapjával is csak művének második kötetében harminchét oldalon keresztül foglalkozik, de nem attól a szándéktól vezettetve, hogy a római jogot és egyáltalán a jogot filozofikus rendszerébe beleépítse, hanem tisztán azért, mert úgy véli, hogy a római jog történetével tudja legplauzibilisabban megmagyarázni azon filozófiai tételét, hogy bizonyos gondolatok az egyes kultúrákban egész más, egymástól homlokegyenesen különböző értelemmel bírnak. Habár Spengler csak ilyen mostohán bánik a joggal, mégis e tanításai oly nagy polemikus hatást váltottak ki és oly forradalmat idéztek elő a jogi gondolkozásban, hogy érdemes e kérdéssel behatóbban foglalkozni. Spengler müvének legnagyobb jelentősége abban áll, hogy tudatossá tette a kultúrák organikus voltának és egyediségének gondolatát. Az egész harc, ami a spengleri kérdés körül lejátszódott, ezek szerint mellékes harctereken folyt le — mert nála ami döntő és fontos, a koncepció nagyszerűségének felismerése, ez nem következett be, sőt ellenkezőleg, kicsinyes félelemérzés fogta el az olvasók legtöbbjét. A legtöbb embernek szörnyen fáj az, hogy le kellett mondani a megszokott jó öreg ókor, középkor, újkor sémáról és e helyett meg kellett tanulni azt, hogy az emberiség története az egyes kultúrák története, hogy minden kultúra - így a miénk is — organikus folyamat, amely alá van vetve a természet örök, meg nem változtatható törvényének és amelynek