Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 8-9. szám
396 JOGTUDOMÁNYUNK KÉT NAGY HALOTTJA. kadatlan buzgalommal, fáradságot nem ismerő kötelességérzettel teljesítette tanári és tudósi hivatását és korai halálát előidéző betegsége is azáltal vált oly végzetessé, hogy testi gyengeségével dacolva, hazája iránti kötelességérzettől sarkalva megjelent a Nemzetközi Jogi Intézet stockholmi ülésén. Pályája kezdetén kereskedelmi joggal foglalkozott és különösen a következő munkái: A kiadói jogügyletről (1893), A chequeről (1895), A biztosítási ügynökökről (1896), Az értékpapírok a polgári törvénykönyv tervezetében (1902) részesültek méltó elismerésben. Majd a perjog tudományának élt és Budapestre meghívatván, Plósz Sándor kartársaként is méltóan tudott érvényesülni. Különösen az ifjúsággal való beható foglalkozása, határt nem ismerő lelkiismeretessége, pontossága és önfeláldozó munkássága folytán nyerte meg hallgatóinak ragaszkodását. Perjogi szemináriumában sok jeles tehetséget tudott szakmájának megnyerni, melynek úgy elméleti, mint gyakorlati vonatkozásait, a legapróbb részletekig megvilágította. Hosszú évek tanításának és tanulmányának eredményei a következő munkák: A polgári peres eljárás alaptanai; A perbeli beismerés ; A fellebbezés és felülvizsgálat a polgári perrendtartásban; Magyar polgári perjog (I. kiadás 1913-ban, II. kiadás 1922-ben). Mindezek a művek a külföldi és hazai irodalom alapos tanulmányán, önálló, eredeti és következetes kutatásokon alapultak és jogirodalmunk díszére váltak. E munkáin kívül számos értekezésében foglalkozott a perjog egyes kérdéseivel, s e szakmába vágó törvényelőkészítési munkálatokkal. Plósz törvényének alig akadhatott megértőbb és lelkesebb magyarázója. A perrendtartás céljának az anyagi igazság mentől tökéletesebb érvényrejuttatását tekintette és ezért súlyos aggodalommal kísérte mindazokat a törekvéseket, melyek háború után a jogvédelem csökkentését és a polgári perrendtartásban foglalt garanciák kisebbítését célozták. Ezek az érvelések őt sohasem tudták meggyőzni, ellenkezőleg, az volt a nézete, hogy minél nagyobb a jogbizonytalanság, annál inkább kell a jog-