Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - A kényszeregyesség csődje

3 68 D? LEOPOLD ELEMÉR. nőtt, immár nemcsak az adósok között, hanem a hitelezői érdekeltségnél is. És amikor nyilvánvalóvá kezdett válni az általános közgazdasági elégedetlenség, amikor bekövetkezett a fizetésképtelenségek inflációja és amikor láthatóvá lett, hogy a kvóták sem folynak teljes mértékben be, egyszóval, amikor a k. e.-i intézmény krízise nyilvánvalóvá lett, a védegyletek akkor kezdtek szerepet kérni a csődeljárásban is. Talán nem szabad azt jóhiszeműen állítani, hogy a védegyletek öncélnak tekintették magukat, azonban kétségtelen, hogy az a momentum, amely megnyilvánult akkor, amidőn mindenki előtt nyilvánvalóvá lett, hogy a k. e. egyik formájában sem kielégítő, akkor a védegyletek teljes súlyukkal az immár oly ritkán alkalmazott csődeljárás ellen fordultak, mindenkiben azt a benyomást keltette, hogy a védegyletek a maguk uralmát akarják a fizetésképtelenségi jog területén biztosítani. (Akik figyelemmel kísérték a háború alatt a Haditermény szerepét és annak erőlködését, hogy befolyását a háború utánra is megtartsa, — ami be is következett volna, ha a forradalom és ellenforradalom szele ezt az intézményt el nem sepri — annak ez a hasonlatosság nyilvánvalóvá leszi. Pedig ha a fizetésképtelenségi jog szabályozására gondolunk, akkor épp úgy nem szabad az OHE-re, mint feltétlenül szükséges és mellőzhetetlen szervre gondolnunk, mint ahogy az OH E-t szükségképpen kikapcsolnunk sem kell a kodifikácionális elgondolásból. Nem kell feltétlenül a védegyletek szerepét biztosítani, mert a védegyletek nem tömörítik szükségképpen a hitelezők többségét, sőt elképzelhető olyan adós, akinek csupán védegyleten kívül álló hitelezője van. Másrészt azonban az egyes védegyletek célszerűtlen és kevéssé rokonszenves szereplése miatt nem szabad az OH E-t már eleve is kizárni, hogy esetleg minden bürokratizmus és álhatósági jelleg nélkül a fizetésképtelenség lebonyolításával döntő szerepet kaphasson. Ebből a szempontból kifogásolom a Jogászgyűlés elé terjesztett, különben nagyértékű három ama véleményt, amelyek szerzői: Meszlény táblabíró, Tury professzor és Katona ügyvéd urak voltak. Meszlény táblabíró úr következetes maradt eddigi álláspontjához, mert ama — különben rendkívül értékes - kodifikácionális munkájában, amit éppen az OHE megbízásából készített, az egész eljárás súlypontját az OHE-re helyezte. Tury professzor úr .tanulmányszámba menő munkája ugyancsak mindenütt az OH E-t említi, ahol talán maga is megelé-