Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - A kényszeregyesség csődje

3Ó6 Dí LEOPOLD ELEMÉR. sal: előbb-utóbb el kell következnie a k. e. mai formájában való likvidálásának. Nálunk a k. e.-t, mint a csődtől független, önálló jogintézményt, az 1914. év alkotta meg. A jogászi elgondolás bizalmatlansággal fogadta, mert struktúrája rést ütött a jogi dogmákon. A magánjognak minden időben legliberálisabb része az a jogterület volt, amelyen a kereskedelmi és hitelviszonyok mozogtak. Itt legkevésbbé volt lehetőség állami beavatkozásra. Szokatlan volt tehát az egyességi kényszer intézménye, amit a jogászi elgondolás elé nem a tényleges életviszonyok, hanem a gazdasági kényszerhelyzetből merített elgondolás vitt. A hiteljogi közvélemény úgy fogta fel a k. e.-t, mintha az visszatérést jelentene a mi régebbi jogrendszerünkben úgyis túlzottan kidomborított adósvédelem felfogásához. Iróniája a sorsnak, hogy azok, akik a k. e. mellé szegődtek, a hitelezői érdekek védelme okából, ma belátják, hogy ez az intézmény valójában inkább az adós védelmét szolgálja. Ha ma, több mint egy évtized után, amely évtized különösen a legutolsó időben próbaköve lehetett volna a k. e.-i intézménynek, a jogászi elgondolást ismét a fizetésképtelenségi jog problémáinak megoldása elé állították, akkor szomorú elégtétellel nem tehet egyebet, mint kijelölni azokat a szempontokat, amelyekből ezen kérdések szabályozásának ki kell indulnia. A nemrég lezajlott Jogászgyűlés is foglalkozott e kérdésekkel. Az elhangzott véleményeket bírálni vagy különösképpen ismétlésekbe bocsátkozni nem lehet e sorok feladata, pusztán — amint az az elkövetkezőkből világos lesz — három érdekes és értékes véleményre kíván alább hivatkozni. Ezt megelőzőleg azonban — minthogy immár empirikus adatok állnak rendelkezésre — hipokrízis nélkül rá kell mutatni néhány momentumra, amely eleve megakadályozta, hogy a k. e. gyakorlatban beválhasson. A k. e.-i eljáráshoz hozzásodródtak a háború alatt jelentőségüket és befolyásukat teljesen elvesztett különböző védegyletek. Az első rendelet ugyan a bíróság előtt való eljárás folyamán ezeknek szerepet nem adott, azonban, minthogy a hitelezők vagy legtöbbször azok egy részének látható szervei voltak, az adós ajánlatának bíróság előtt való tárgyalása előtt rendesen felvette a védegylettel az érintkezés fonalát, ami a gyakorlatban annyit jelentett, hogy befizetett jelentkezési és tárgyalási díjat, a védegylet szakértőt küldött ki, könyvvizsgálatot rendelt el, ezeknek költségeit ugyancsak az adós előlegezte. Mindezt meg kellett tennie, mert hiszen tartania kellett attól, hogy ajánlatát