Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Többszöri rendelkezés a joggal

26 D? FÜRST LÁSZLÓ. vetkeztetéseket, úgy a jogalkotó is el kell, hogy ejtse a jogeszmét csak közvetve kifejező konstrukciót olyankor, mikor a jogeszme közvetlen irányadásai ellenkező állásfoglalást követelnek. Már pedig a tárgyalt esetekben éppen erről van szó. A tulajdonjog megszerzésének és a követelés átszállásának jogi konstrukciói háttérbe kell. hogy szoruljanak akkor, mikor ezeknek következményeképpen jogilag előnyös helyzetek jogosulatlan kétszeres realizálása rendszeresen lehetővé válik. Az idevágó esetek számtalan példája közül még csak egy aktuálisabbat említünk fel, melyen a bemutatott fogalmi kategóriák és a jogszerkesztési mód megváltozásának vázolt fejlődésmenete szintén demonstrálható: 1927. július 7-én jelentek meg a német érdekképviseletek megyegyezése alapján létesült «Altalános német szállítmányozási feltételek*). A szállítmányozási jognak ezt a kodiflkációját a német gazdasági életben vezető szerepet játszó tényezők hozzájárulása akkora jelentőséghez juttatta, hogy azt, mint a társadalom autonóm törvényhozásának a példáját említik. Ez a kódex szabályozza a szállítmányozó által közvetlenül a feladó javára kötött biztosítási szerződés intézményét. Ennek körében a mi esetünk akként állhat elő, hogy a feladó az áruk elpusztulása, tehát a biztosítási eset bekövetkezte után a biztosítási összeget felveszi, a nélkül, hogy a szállítmányozónak a biztosítás ellenértékét is magában foglaló, a szállítmányozási szerződésből eredő követeléseit kiegyenlítené. Addig, míg a szállítmányozó által a (eladó javára eszközölt biztosítások ritkábbak, az ily biztosítás csak esetleges megállapodás következménye volt a felek közt, nem merült fel a szüksége annak, hogy az ily eljárás ellen általános, mintegy preventív jogszabállyal védje meg a jog a szállítmányozót; addig érintetlenül állott az ily biztosítások eredeti konstrukciója, mely szerint a biztosítási összegre való jog kezdettől fogva közvetlenül a feladót illeti a biztosítóval szemben s a szállítmányozónak csak egyszerű követelése marad a feladó ellen, a vele kötött szerződés alapján. Megváltozott ez a helyzet az új szállítmányozási feltételek folytán. Ezek a szállítmányozási szerződés naturáléjává, a szállítmányozónak a «Feltételek*) diszpozitív rendelkezésén alapuló kötelezettségévé tették azt, hogy a feladó ily értelmű utasítása esetén a szállítmányt a feladó részére biztosítsa. Az addig esetleges lehetőség ezáltal rendszerinti lehetőséggé alakult s ezzel intézményszerűen adatott meg a feladó alaptalan gazdagodásának az alkalma. Ez a tény azonnal maga után vonta a kon-