Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám

ÉVADNYITÓRA. 333 . De vájjon fontos-e és lényeges-e, hogy az a két döntő szavazat, amely az egyesbíró állásfoglalásáról határoz, külön házban székel-e, ítélőtábla névvel, vagy pedig a pert intéző egy bíró mellett ül a törvényszéknek nevezett épületben! Igaz, hogy a mai rend mellett, amíg létrejön a (másodfokú) ítélet, négyen határoznak: az egyesbíró, azután a három bíró az ítélőtáblán. És bizonyos az is, hogy több szem többet lát. Ámde ma is, a legtöbb esetben, vagy legalább is igen sok esetben csak három bíró dönt; mert ha az ítélőtáblán ketten egy véleményen vannak, a harmadiknak véleménye már nem érvényesül. Miért ne legyen hát ez a két döntő hang mindjárt a törvényszéken az egy bíró mellett, aki a pert «csinálja»? És miért ne tudná a két érett, tapasztalt bíró az egy bíró mellett ülve ugyanazt, amit föléje ülve tud? Persze az érett, tapasztalt szavakon hangsúly van, komoly hangsúly. Érettség, képzettség és tehetség kell, hogy üljön az egy bíró mellett, ugyanaz az érettség, képzettség és tehetség, amely a mai rendben a fellebbezési bíróságnál ül. Persze ezen terv ellen a közvetlenség jelszavát vethetnék. Hát igaz: a közvetlenség nem volna csorbátlan ennél a rendszernél. De lenne ennél az új rendszernél is annyi közvetlenség, mint amennyi ma megvan a fellebbezési bíróság előtt, pláne ma, amikor az ítélőtáblák elzárkóznak a bizonyításfelvételtől és azt az első bíróra vagy kiküldöttre bízzák. Persze ezer részletkérdéssel és részletaggodalommal jelentkezhetik a szkeptikus és az akadékoskodó. Tényleg lehet ezt az új rendet rosszul is megcsinálni és még rosszabbul keresztülvinni. Ám akarni kell jól megcsinálni és nem szabad megijedni a kísérlet ballehetőségeitől. Lesz majd sok korrigálni való, az bizonyos. De eleven a hitünk, hogy annyira kevéssé kielégítő, mint amilyen a mai egyesbírói rendszer a törvényszéken, ez az új rendszer nem lesz. Ezen új rendszer mellett' természetesen szabadabb moz-