Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Két téma. [Nőtartási díj. Kártérítés ölésért.]

KÉT TÉMA. r7 kell kérni vagy legalább is fenntartani. Utóbb nem lehet igényelni. (PHT. 411.) Megszünteti a feleség igényét az is, ha a különélés alatt — még ha azt egyedül a férj okozta is — férjes nőhöz nem illő magaviseletet tanúsít (PHT. 410). Vájjon megszünteti-e az igényt a nő ily magatartása akkor is, ha azt csak a házasság leibontása után tanúsítja? (L. Martos és Szőke vitáját ekörül, Ü. L. 1927. 2., 4. és 7. számaiban.) Helyesnek vélnők, hogy megszüntesse. Nem mivel az elvált nő aszkézisre köteles, hanem mivel különösen méltánytalannak érezzük, hogy volt férje tartani legyen köteles azt, aki mással vagy másokkal él. Fő kérdés azonban: köteles-e tartani a férfi a nőt, aki megélhetne anélkül is? A törvény eldönt annyit, hogy : nem, ha a nőnek megfelelő jövedelme van. Hátha csak vagyona van, de jövedelme nincs? Pl. mert vagyonát haszonélvezet terheli, vagy mert az bútorban, ékszerekben áll ? Köteles-e pénzzé tenni a nő a vagyonállagot s e pénznek jövedelméből, esetleg: tőkéjéből élni? Vagy pedig a vagyonra tekintet nélkül fordulhat.a férfi ellen tartásért? A Kúria előbbrevalónak ítéli a férfi kötelezettségét. (III. 5909/1926, 1927 V. 12, J. H. 1017; ex III. 1894/1925, PJet. 1926 18; v. ö. ex szegedi tábla I. 140/1927, 1927 VI. 4., J. H. 1417.) Nem tartjuk ezt magától értődőnek. Elfogadhatóbb még az, hogy a férj tartási kötelezettségét nem szünteti meg, hogy a nő vagyonos szüleinél él és munkálkodik (szegedi tábla I. 1068/1927, 1927 VI. 9., J. H. 1416), — bár az élet jsmeretében alig mondhatni, hogy jómódú emberek leánya tényleg tartásra szorúlhatna. Vájjon az, hogy a nő munkaképes, nem kötelezi-e őt a maga eltartására ? A Kúria szerint: nem. Különösen nem arra, hogy társadalmi nívója sülyedésével vállaljon munkát. Kisgazda neje nem köteles cselédnek elmenni (III. 1894/1925, PJet. 1926.18). Általában a keresetképes nő, legalább is szerény keretek közt, esetleg saját munkájára utalható s e címen a tartásdíj legalább is csökkenthető (így a tábla J. H. 1283. esetében), de csak akkor, ha gyermeke nevelése stb. ebben nem akadályozza és tényleg képes munkát kapni. Vagy pedig, ha már előzőleg is folytatott kereső tevékenységet. (Ezt véljük kiolvasni ex Kúria III. 7117/1926, 1927 VI. 23, J. H. 1283.) Az utóbbi eset igen praktikus. Nagyjából tehát a judikatúra megáll a törvény szóhangzatánál s a nőnek meglévő jövedelmét figyelembe veszi ugyan, logAllam. XXVII. évf._i. füzet. 2