Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

2l6 BÍRÓI GYAKORLAT. kimondott és 1927 folyamán osztatlan állásfoglalása szerint ennek nincs helye. Indok: a telekkönyvi közhitel és biztonság kívánalmai kizárnák, hogy a bekebelezett terheket névértéknél magasabb, pláne ítélet nélkül határozottan meg sem is állapítható értékűnek lehessen tekinteni. Legfeljebb hitelbiztosítéki jelzálognál lehet arról szó, hogy (a biztosítéki keretösszegnél névértékben eredetileg kisebb) követelést a jelzálog által (is) felértékelve lehessen érvényesíteni, — de ezt sem a biztosítéki jelzálogjog névértékén felül. (V. és VI. tanácsok : PD. 60, JH. 621, 707, 1909). Az alsóbíróságok jórésze követi ezt a praxist.1 (Pl. a JH. 2021, és II. k. 72. alatt olvasható nem-jogerős táblai, - - illetve utóbbinál : jbgi és tvszi ítéletek.) Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a jelzálog által fedezett követelés valorizáltassék a személyes adós ellen. De .annyi az utóbbi javára is következni látszik, hogy ha egyszer a jelzálogjog felértékelhetetlen, akkor már a puszta névérték felajánlása, illetve letétbehelyezése alapján sikerrel követelhesse a jelzálogjog törlését nemcsak a kizárólag dologi, hanem az egyébként valorizálásra köteles személyi adós is. (Mint egyízben a pestvidéki törvényszék stilizálta: «a tkvi szolgáltatásra*) - t. i. törlésre — «irányuló jogigény a felek közötti felértékelési igénytől elválasztva bírálandó el» : JH. 805.) Maradna tehát a jelzálogos hitelezőnek csak az, hogy perelje személyes adósát valorizációra külön, s az ítéletet hajtsa végre azon, ha tudja. Amennyiben az eredetileg terhelt ingatlan annak kezén van, végrehajtásilag, új rangsorban be is kebeleztetheti a valorizációs különbözetet. (Utal erre JH. 8 $8*) Ez azonban praktice nem segít, ha a személyes adós «rossz», az ingatlan sose volt vagy már nincs az ő kezén, vagy ha van is : időközben túlterheltetett. így hát újabb expedienseket kerestek. Szelíd presszió a személyi adóssal szemben azon elvnek (az imént jelzett következtetés félretolásával való) felállítása, hogy ő nem kérhet a névérték ellenében törlést annak dacára, hogy a jelzálogjog maga nem valorizálható, •— mert 6 a zálogjoggal az egés^ tartozást (tehát annak nem első, hanem utolsónak fizetett részét?) tartozik biztosítani.3 (így egyszer a Kúria: 1 Melynek érdeme, magyarul mondva: hogy a régi jelzálogiogok teljesen megsemmisíttetnek. Kap a jelzálogos hitelező pl. 26,252 pengő helyett 5 P 20 f-t (ex VI. 8266/1926, 1927. III. 16. ÜLje 6. sz. j. lap). 2 Aminthogy hiszen annak egyéb ingatlanán is végrehajthatná. — Nizsalovszky (18a j.) szerint már a perindításkor előjegyeztethető a valorizációs követelés, természetesen szintén új rangsorban. A judikatúrában ennek eddigelé semmi nyoma. 3 Analógia: Az adósságnak csak egv részét vállaló kezes szintén annak utolsó részlete lefizetéséig van obiigóban : PHT. 8j. sz.