Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

190 BÍRÓI GYAKORLAT. lyos (K. VII. 9014/1926. K. J. 151.). Az anyagi jogszabályok értelmében a kereskedélmijog körében is az a szerződés, amelyben a szerződő feleket egymással szemben kölcsönösen megillető jog és kötelezettség — annak következtében, hogy az egyik fél a másiknak szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát kihasználja — oly kikötések mellett nyer megállapítást, hogy az egyik félnek vagy egy harmadiknak engedett túlságos mérvű vagyoni előnyök által a másik szerződő félnek anyagi romlását előidézni vagy fokozni alkalmas, avagy a kikötések oly mérvűek, hogy az eset körülményeihez képest a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között szembeötlő aránytalanság mutatkozik, az üzleti tisztességbe és jó erkölcsökbe ütközik és mint ilyen — minthogy az annak tárgyát tevő szolgáltatás jogilag meg nem engedett — érvénytelen és pedig kezdettől fogva semmis, tehát annak semmi irányban joghatása nincsen, hanem a felek között az ily ügylet érvénytelensége folytán az előbbi állapotot kell helyreállítani (K. IV. 55 12/1927. K. J. 136.). A Kúriának 65. sz. teljes-ülési döntvénye értelmében az 188}. évi XXV. tc. 19. $-ában meghatározott kamatkövetelés csak a kölcsön s más hitelezési ügyletekből felmerülő szerződési kamat elévülését szabályozza s a más címen követelt kamatra nem alkalmazható. A fellebbezési bíróság tehát azzal, hogy a három évet meghaladó kamatokat is megítélte, anyagi jogszabályt nem sértett (K. VII. 979/1926. K. J. 21.). A legutóbbi években a Kúria a vevő ellenjogainak előfeltételekép megkövetelte a fedezeti vétel bizonyítását, nyilván törvényes alap híján, de mégis a gazdasági élet követelményeként, midőn a hirtelen áremelkedés idejében csak a fedezeti vétellel mentesítette a vevő a késedelmes eladót igen nagy károsodástól. Egyik szerződő félnek sem áll jogában a másikat teljesítési szándéka felől huzamos időn át bizonytalanságban hagyni, az így bizonytalanságban hagyott fél joggal tekintheti ellenfelét a szerződéstől elállottnak, különösen akkor, ha időközben a korona nagymérvű értékcsökkenése következtében a szerződéses áron való szállítás a felek eredeti értékkiegyenlítési megállapodásának nem felelne meg (K. IV. 1429/192$. Ht. 6.). A Kúria erre — ha nem is a vételről szóló fejezet szakaszaiban — hanem a rendes kereskedő gondosságában találta meg azt a jogalapot, melyen a fedezeti vételt a vevőtől megkövetelhette. Az árak állandósulásával immár ez az alap is megszűnt és így a Kúria visszatér háború előtti gyakorlatára. A megrendelő által kötött, de hozzájárulásával utóbb hatálytalanított fedezeti vétel helyett a szerződési és a nagyban