Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. I 87 forgalomban elfogadott szokás netán eltérő értelemben használná (IC. IV. 8375/1926. K. J. 89. sz.). Minden okirat abban az értelemben venndő és válik hatályossá, amint azt azoknak, kikhez intézve van, a fennforgó körülmények józan méltatása mellett az életfelfogása szerint értenie kellett, tehát nem az határoz, hogy a nyilatkozatot tevő mit gondolt magában, és mily szándék vezette ennek megtételénél és mily értelmet tulajdonít neki maga, hanem az, hogy hogyan kell a nyilatkozatot annak tartalma szerint érteni (K. VII. 2547/1927. K. J. 115.). Az anyagi jog szerint nincs helye kártérítésnek, ha a kárt túlnyomóan a károsult okozta, akár azáltal, hogy annak elhárítását vagy enyhítését elmulasztotta, akár azáltal, hogy a károsítót nem figyelmeztette idejekorán az előállható rendkívüli következményekre, amelyeket csak maga ismert vagy ismerhetett (K. IV. 383/1927. K. J. 115.). Az anyagi jogszabályok értelmében a törvényes tilalom ellenére kötött jogügylet érvénytelen, annak joghatása semmi irányban sincs, következésképpen annak alapján sem teljesítést, sem kártérítést még a jogügylet kötésénél jóhiszeműen eljárt fél sem követelhet. A törvényes tilalomba ütköző jogügylet hatálytalansága folytán azonban az anyagi jog értelmében az előbbi állapot helyreállításának van helye: ebből folyóan mindegyik fél a másiknak visszatéríteni köteles azt, amit az eredeti jogügyletből kifolyóan kapott (K. IV. 366/1927. K. J. 117.). A K. T. 299. §-a alkalmazhatóságának nem előfeltétele, hogy az árut a kereskedő nyílt üzletben árusítsa, hanem erre való tekintet nélkül az áruk a jóhiszemű vevő tulajdonába mennek át akkor is, ha ezeket az árukat a kereskedő üzleti körében árusította el és adta át (K. VII. 1406/1926. K. J. 61.). A 32. sz. jogegységi határozat kimondja, hogy ha a kereskedelmi ügyletből eredő követelés fedezésére adott ké^i^álogot a hitelező, akinek egyébként joga nyílt arra, hogy magát a zálogból kielégítse, bírói közbenjárás nélkül adja el, annak dacára, hogy a felek ebben írásbelileg meg nem állapodtak (K. T. ^o. §.), az ilyen eladás a záloghitelezőt a zálogos adóssal szemben nem az előbbi állapot helyreállítására, hanem kártérítésre kötelezi, amely kártérítési kötelezettség rendszerint annak a különbözetnek a megtérítésében merül ki, mely a szabálytalan értékesítés útján elért és a között a vételár között mutatkozik, mely a szabályszerű út megtartása esetén elérhető lett volna. A zálogos adós azonban nincs elzárva attól, hogy a hitelezőtől a szabálytalan értékesítés következményeképpen szenvedett másnemű kárának a megtérítését is igényelhesse.