Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. •8} nak azt a jogot, hogy az általa fizetett és a tényleges szolgálattól felmentett alkalmazottját a felmondási idő alatt fontos és méltányos okból indokolt esetben a tényleges szolgálatba visszarendelje (K. II. 4038/1926. K. J. 98. sz.). Ha a beolvasztó részvénytársaság a beolvadó részvénytársaság alkalmazottait eddigi illetményeiket meghaladó fizetéssel, de kisebb címmel átvenni hajlandó, a szolgálati beosztás a munkaadó elvitathatatlan joga lévén, a felajánlott hatáskör és beosztás azok önérzetére sértő nem lehetett. Ha tehát az ekként felajánlott állást el nem fogadták, a beolvasztó részvénytársaság csak illetményeik és szolgálati idejük alapján a felmondási időre és végkielégítés címén megillető járandóságokat tartozik kifizetni (K. II. 3661/1926. Hdt. 54. sz.). Több határozat foglalkozik a nyugdíj és kegydíj felértékelésével. Kimondta a Kúria, hogy a nyugdíjnak nem tőkegyűjtésre, hanem a közvetlen megélhetésre szánt rendeltetéséből levezetett és a bírói gyakorlat által követett jogszabály szerint a nyugdíj felértékelésének az egyéb törvényes feltételek fennforgása mellett is visszamenőleg rendszerint nem lehet helye, hanem az csak a felértékelésre irányzott kereset beadása hónapjától kezdődő hatállyal történhetik (K. II. 5219/1926. K. J. 24. sz.). Viszont a bírói gyakorlat értelmében az átértékelt nyugdíj a keresetindítás hónapjától jár akkor is, ha az 1926: XIV. tc. 14. §-ában megjelölt kezdő időpontot meg is előzi (K. II. 7558/1925. Hdt. 24. sz.). Ugyané törvény 14. §-ának 2. bekezdése alapján a Kúria az alkalmazottnak 1924 július i-én kötött egyezséggel szemben nyugdíját az egyezséget meghaladó részben is megállapította (II. 3807/1926. Hdt. 14.). A kegydíjra nézve kijelenti a Kúria, hogy ámbár keletkezésére nézve nem azonos jogi természetű a nyugdíjjal, mert a nyugdíj rendszerint szerződésen vagy az ennek kiegészítő részeként jelentkező nyugdíjszabályzaton alapszik, míg a kegydíj önkéntes vállalt szolgáltatás, de mindig teljesített szolgálatokra való tekintettel, minthogy azonban mindkettő ugyanazt a célt szolgálja, amennyiben a megélhetés biztosítását célozza, s minthogy továbbá az alperesi vállalat az említett kegydíjat a felperes részére hosszabb időn át szolgáltatta, kétségtelen, hogy a felperesi kegydíj oly nyugdíjtermészetű járandóság, amelyet az időközben életbelépett és a 24. §-a szerint ebben a perben is alkalmazandó 1926 : XVI. tc. 1. §-a értelmében kell átértékelni (K. H. 4093/1926. K. J. 41.). Allanivasúti alkalmazottak szolgálati járandóság, illetőleg nyugdíjkövetelése tárgyában ez évben két ellentétes jogegységi