Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. l*fÍ évi XXXIX. tc. mellőzésével csak a rendes késedelmi kamat jár neki (541ó/i926, 2042/1926, MD. 27., 63). Ez a gyakorlat nyilván ellenkezett a törvényhozás intenciójával, mert az 1925 : XXXVII. tc. már olyan időben hosszabbította meg az I92 3:XXXIX. tc. hatályát, amikor pénzünk értékstabilitása helyreállt. Ezért helyesen mondotta ki a 33. sz. polg. jogegységi határozat, hogy a késedelmi kamat helyetti kártérítést az olyan pénztartozás ut#n is meg lehet ítélni, amelynek keletkezése óta a pénz értéke számbavehető módon már nem csökkent. Ez nem zárja ki, hogy a Kúria ne tartsa fenn azt a gyakorlatát, amely most már az örökjogi viszonyokból járó követelés után újból csak $ %-os kamatot ítél meg (1892/1926, MD. 28); mert az ilyen «egyen érték i» kamat nem ^szükségkép «késedelmi », hanem értékkiegyenlítést céloz, mely szabad mérlegelés alá esik. Azt a gyakorlatot, hogy a pénzérték leromlásából előállott kár megtérítése lejében megítélt értékkülönbözet után nem jár kamat (6233/1925, MD. 10), a 34. sz. polg. jogegységi határozat ugyancsak megszüntette. Megállapította a Kúria, hogy az 1923 : XXXIX. tc. 4. §-a 2. bekezdése csak abban az esetben alkalmazható, ha a szerződés vagy bírói ítélet a késedelmi kamatot a tőketartozásra irányadó forgalmi cikk (termény) mennyiségében, nem pedig annak árában fejezi ki (70/1926, MD. 4). 23. A valorizáció kérdésében a jogfejlesztő bírói gyakorlat bevégezte feladatát; többet tőle — valutatörvényeinkkel szemben - - alig lehetett jószerivel várni. Az 1927. év során új elvekkel a gyakorlatban már nem találkozunk. Mindenesetre elvitathatatlanok a magyar bíróság érdemei abban, hogy a pénzromlás igazságtalanságait sok tekintetben orvosolta, valamint utat tört és irányt jelölt a törvényhozásnak a kérdés szabályozására.* 24. hz egyetemleges kötelem aPHT. 465. sz. elvi határozata szerint a jogügylet természetéből és a jogügylet tárgyának jogi oszthatatlanságából is eredhet. Adott esetben a Kúria ezt az elvet akként alkalmazta, hogy a vevőtársakat egyetemleg marasztalta a részükről fele-felerészben megvett ingatlan vételárában, főleg mert a vételárhátralék egész összegében lett mindkét fél hányadára jelzálogilag bejegyezve (8266/1926., MD. 47). A dön* A valorizációs gyakorlat rendszeres feldolgozását I. Blau György 1026. és 1927. évi összefoglalásain felül: Schwart^ Tibor könyvében (A valorizációs kérdések fejlődése és kialakulása különös tekintettel a bírói gyakorlatra), továbbá Almási Antalnak az új valorizációs törvényhez írt tüzetes kommentárjában. Jogállam XXVII. évi'. 4—5. füzet. 12