Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. 161 AZ 1927. ÉV BÍRÓI GYAKORLATA. AZ 1927, ÉVI TÖRVÉNYHOZÁS. Igazságügyi törvényhozásunk a háború és az azóta bekövetkezett rendkívüli állapotok okozta hosszú megszakítás után immár lassan-lassan újból betölti azt a szerepet, melyre hivatva van. Míg igazságügyi törvénytárunk legutóbbi kötetei inkább csak vékony füzetek és ezzel szemben a rendeletek tára a törvénybe való anyagi jogi rendelkezések egész halmazát tartalmazza, ezidén először konstatálhatjuk a helyes egyensúly helyreállítását, amennyiben az 1927. évi törvénytár több fontos törvény folytán érdemleges tartalmat nyert és másrészt az igazságügyi rendeletek tára immár csak a legszükségesebbre és első sorban a törvények végrehajtására szorítkozik. Így, ha az igazságügyminiszteri rendeleteken végigtekintünk, akkor az 1927: XIX. tc.-et végrehajtó 35,700/1927. sz. rendeleten kívül csak két fontos rendeletet találunk: az egyik az amnesztia végrehajtásáról szóló rendelet (67,053/1927), a másik a vagyonfelügyelői és tömeggondnoki kirendelések újabb szabályozása (34,300/1927). Az előbbi az igazságügyi adminisztráció egyik legfőbb és legszebb hivatását tölti be, az utóbbi kivételes és sokak szerint indokolatlan kedvezményezés, mellyel szemben a Jogállam (1928. évf. 59. 1.) nem hallgathatta el súlyos aggályait. Szándékosan foglalkoztunk az ez évben megjelent rendeletekkel, hogy rámutathassunk arra, hogy a rendeleti anyag visszafejlődése együtt jár a törvényhozás megerősödésével, mely immár kezdi visszafoglalni az őt megillető és rendkívüli körülmények között tőle elhódított területet. Persze korántsem áll az, hogy a törvényalkotás túlhalmozása egyértelmű volna az igazságügy felvirágozásával. Plurimge leges, deternma res publica. Nem kívánjuk vissza a háború elején túltengő törvényhozási műhelyt, mely incidentaliter és kapkodva igyekezett orvosolni a mindenfelől reánk törő bajokat, anélkül, hogy a káros jelenségek alapokait felismerte volna, így gyakran lett a medicina-peior morbo, amiről törvénytárunk számos, még ma is érvényben levő alkotása tanúskodik. Ujabb törvényhozásunk feladata, hogy minden elhamarkodás nélkül céltudatos és rendszeres előkészítés után továbbfejlessze és kiegészítse törvénytárunkat és a kodifikáció terén is 1