Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2-3. szám - A magánalkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvénytervezethez

94 Dí SCHWARTZ TIBOR. A kártérítés ugyanis egy felette labilis fogalom és annak, megállapíthatósága hosszas bizonyítási eljárást tesz szükségessé. Minthogy pedig a Pp. értelmében a beszámítási kifogás külön* perre nem utasítható és egyébként is a legtöbb esetben az a főköveteléssel szoros nexusban áll, felette meghosszabbítja a munkaügyi perek tartamát. Nagyon helyes a tervezetnek a biztosítékok (kaució) tekintetében elfoglalt álláspontja főleg abból a szempontból, hogy elrendeli azoknak bírói letétbe való helyezését, feltétlenül csökkenni fognak azon manapság gyakori jelenségek, hogy egyes lelkiismeretlen munkaadók a kaucióként kezeikhez került összeget saját céljukra fordítják. Nagyon megfontolandónak tartanám a tervezet 61. §-ának. intézkedéseit, mely a rendbüntetésekről szól. Részemről mellőzhetőnek vélném ezen rendelkezéseket, mert az eddigi tapasztalatok szerint, még azon vállalatoknál is, melyeknél megfelelő szolgálati és fegyelmi szabályzat ilyen rendbüntetéseket megállapított, azoknak alkalmazásából kifolyólag a legtöbb esetben súrlódások és perek keletkeztek. Meg kell jegyezni még azt.is, hogy a magánalkalmazottaknál az úgynevezett szolgálati pragmatika nincsen oly módon kiépítve, mint pl. a köztisztviselőknél és így ennek következtében a kiszabott bírságok, illetve rendbüntetések sem hatnak megnyugtatólag az alkalmazottakra. A tervezet 65—yS. §-ai intézkednek az úgynevezett jóléti intézményekről. Ezeket a tervezet két főkategóriába osztja a szerint, hogy a jóléti intézménynek van-e külön jogi személyiséger avagy pedig nincs. A jogi személyiséggel nem bíró jóléti intézmények működésüket csak a felügyeletre illetékes miniszternek jóváhagyásával kezdhetik meg, illetve folytathatják. Ez kétségtelenül helyes, mert a közelmúlt tapasztalatai is azt mutatták, hogy mennyire fontos az, hogy a jóléti intézményeknek, melyek az alkalmazottak járulékainak igénybevételével tartattak fenn, megfelelő szabályzatuk legyen. Nem teszem magamévá azonban ezzel kapcsolatban a tervezet 6g. §-ának rendelkezését, mely szerint a munkaadó csak a nem külön jogi személyként létesített jóléti intézménynek kötelezettségeiért vállal saját vagyonával felelősséget. Ugyanis nehéz az elhatárolás a tekintetben, mikor állapítható meg egy ilyen alakulat önálló jogi személyisége, éppen ezért a közelmúltban lefolyt számos nyugdíj valorizációs perrel kapcsolatban a m. kir. Kúria egyöntetűen arra a helyes álláspontra helyezkedett, hogy akár nyugdíjalapnak, akár nyugdíj egyesületnek is neveztetett az illető jóléti