Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2-3. szám - A magánalkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvénytervezethez

92 Dí SCHWARTZ TIBOR. Meg kell jegyezni, hogy a tervezet törvényileg nem. definiálja, hogy mit tekint szolgálati szerződéseknek és hogy melyek azoknak a tényálladéki elemei. Ez helyes, mert ennek a megállapítása lényegileg az általános magánjogi kódex feladata és annak nem prejudikálhat a jelen tervezet Azonban éppen arra való tekintettel, hogy mennyire nehéz úgy dogmatice, mint gyakorlatilag bizonyos tekintetben megtalálni a megfelelő elhatárolást a megbízói, szolgálati és vállalkozói szerződések között; feltétlenül mellőzném a tervezet 7. §-ának ama megállapítását, mely szerint: «a szolgálatot — amennyiben annak természetéből egyéb nem következik .— más megállapodás hiányában személyesen kell teljesíteni*. Nézetem szerint ugyanis a szolgálati szerződéseknek egyik leglényegesebb tényálladéki eleme, hogy az csak személyesen teljesíthető, már most feltétlenül kontroverziákra fog okot szolgáltatni, ha a tervezet fennhagyja a lehetőségét annak, hogy az alkalmazotti törvény joghatálya alá tartozhatnak olyan szerződések is, melyeknél a szolgálatot nem kell feltétlenül személyesen teljesíteni. Minthogy a tervezet nem határozza meg a szolgálati szerződés fogalmát, ennek természetes következménye,, hogy a jutalékról szóló rendelkezések kapcsán nem domborítja ki pregnánsan, hogy azon körülmény, hogy az alkalmazott illetményeit jutalékban élvezi, a szerződés szolgálati jellegét nem rontja le. E tekintetben egyébként utalok megelőző fejtegetéseimre.* A tervezet külön intézkedik annak 34. i;-ában az ú. n. jutalmakról. Mint a gyakorlatból tudjuk, e kérdések körül is számos vita merült fel. A tervezet nem tesz különbséget a renumeráció és egyéb alkalmi jutalmazások között. Ezt nem helyeslem, mert genezisét tekintve, a kettő között lényeges különbség van. A remuneráció és egyéb jutalmak tekintetében a tervezet azt az álláspontot fogadta el, hogy az esetben, ha ellenkező megállapodás nincs, az előző években kapott jutalom és remuneráció megállapítja az alkalmazottnak a jogát arra nézve, hogy á későbbi időkben is érvényesítheti azok iránti igényét. Nézetem szerint helyesebb volna, a viták elkerülése végett és már elvi szempontból is, a remuneráció iránti jogot egy arra irányuló kifejezett szerződéses megállapodástól függővé tenni. * A szolgálati jogviszony megállapíthatóságának kérdése. Jogállam 1927 december.