Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Kódex vagy novella? A részvényjogi reform módszerének kérdése

82 D? DOROGHI ERVIN Tagadhatatlan, hogy a reform elvi ellenzői több hely. érvre építhetik álláspontjukat. Mindenképpen helytálló az. ho a gyakorlati élet a törvény túlliberális szabályozásainak hézagait a tisztességes kereskedelem elveivel kitöltötte és hogy főleg nagyvállalataink vezetőinek józan belátása, önmérséklete, irott szabályok támogatása nélkül is megtalálta azokat a helyes megoldásokat és korlátokat, amelyek magában a törvényben hiányoztak. Helytálló továbbá az is, hogy a magángazdaság szanálásának folyamata nemcsak, hogy befejezve nincs, de jóformán még alig kezdődött el és hogy azon gazdasági válságok és megrázkódtatások után. melyeken társaságaink az utolsó évtized során átestek és amelyekből a jól fundált, helyesen és tisztességesen vezetett társaságok, ha nem is régi erejükben, de fejlődőképesen kerültek ki, kockázatos dolog volna a jelenlegi állapotot a részvénytársasági jog új kodifikálásával megbolygatni. E szempontok fontosságát magam is mindenkor kidomborítottam akkor, amikor a részvényjogi reform kérdéséhez hozzászólni alkalmam volt. Egyoldalúság volna azonban ezekből, a magukban véve helyes megfontolásokból, arra a következtetésre jutni, hogy a mai helyzet minden tekintetben megfelelő és reformra nem szorul. Tárgyilagos szemlélet nem zárkózhatik el az elől, hogy bizonyos jelenségek, melyeknek aggályos voltát már a háború előtt is konstatálták, az utolsó években passzívnem maradhat. Az a körülmény, hogy az üzletre szánt tőkén túlmenő személyes felelősség kizárása mellett való vállalkozás — a legtöbb esetben tekintetbe nem jövő szövetkezeten kívül — csak részvénytársaság alakjában volt lehetséges, azt eredményezte, hogy részvénytársaság formájában alakult olyan vállalatok tömege, melyeknek sem tőkeereje, sem jelentősége ezt nem indokolta. Ehhez járult azután az, hogy azok az új elemek, akik ezen a módon gazdasági életünkbe bekapcsolódtak, nem mindig rendelkeztek azokkal a személyi kellékekkel, amelyek a gazdasági, jogi és etikai szempontból helyes vezetés hiányzó törvénybeli biztosítékainak pótlására alkalmasak lettek volna. Azok a teljesen zavaros és még ma sem teljesen áttekinthető viszonyok, amelyeket a társaságok számadása, a mérlegkészítés körül a koronaromlás korszaka előidézett, a visszaéléseket lényegesen könnyítették. Külföldi tőkének gyakran csak fiktív bevonása, nacionalizálások és Holding-alapítások számos esetben a belföldi részvényesek érzékeny károsításával jártak, melyet az ezen ügyleteket fedő homály következtében, teljes mértékben talán nem is tudunk észlelni. E mellett a védelemre szorulók köre lényegesen bővült, mert az inflációs idők következményeképpen rész-