Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Dr. Tomcsányi Móric: A magyar közigazgatási jog alapintézményei [könyvismertetés]

IRODALOM. jogállását általában s különösen kiutasíthatóságát behatóan tárgyalja (65. s kk.) stb. Érdekesen jegyzi meg. hogy a XVII. és XVIÍI. században megjelent közjogi munkák részben az akkori sajtócenzura miatt nem bírhattak számottevő tudományos értékkel (38. 1.). Valóban csak a legújabb korban lehet minden aggálytól mentesen hirdetni minden igazságot Nem lep meg az, hogy a munka elsősorban Nagymagyarország testére van szabva, pl. Erdély, Fiume stb. jogállását kifejti (44. 1. s kk.). De muszáj-e a^régi vitát Horvátországgal szemben még továbbfolytatni r hogy t. i. annak csak tartományi autonómiája volt, nem külön államisága (1868: XXX. tc. 1. §), hiába mondta ki a törvény (ugyanazon tc. 59. §), hogy okülön territóriummal bíró politikai nemzet:» Amely kérdésekben defenzívában voltunk Ausztriával szemben, ugyanazokban offenzívát folytattunk Horvátország ellen. Az 1868: XXX. tc.-nek alaptörvényül jellemzése mindenesetre helyes (23.. 54., 58. 1.). Néhány bíráló glossza. Egyes mellőzhetetlen pontok nincsenek kifejtve. Hiányoznak pl. a trianoni szerződés állampolgárságai határozatai, holott a könyv egyébként nem ignorálja teljesen Trianont (pl. a területi változásokról szól a 44.. a katonai szabályokról a 84—85. lapokon). Szerencsétlen példaválasztás manapság az állami szervek közreműködése nélküli szabad joggyakorlásra épp az ingatlaneladást felhozni (89—90. 1.). Nem kellene a «Tanszabadság» fejezetében felemlíteni az 1920: XXV. tc.-et la numerus clausust) ? aminthogy pl. a «tulajdon sérthetetlenségen alatt szó van a kisajátításról is. Erielemzavaró sajtóhiba jóval több van, mint amennyit az erratajegyzék kijavít. Nem volna ugyan helyes «a könyv szerzője helyett korrektorát bírálni», de főleg tankönyvnél indokolt a kifogástalan korrekturára is nézni, amellyel pl. francia könyvek annyira ki szoktak tűnni. —y 3\ Dr. Tomcsányi Móric : A magyar közigazgatási jog alapintézményei. Az ugyanezen számunkban megbeszélt «Alkotmányjog»-ával egyidejűleg adta ki szerző ezt a terjedelmesebb másik kötetet, amelyben bevezetésül ismétel is egyetmást abból: pl. újra megírja a törvény, rendelet stb. tanát (51. skk.). néhol bővebben is kifejti. Egyebekben a közigazgatási jognak tényleg csak ti/apintézményeit tárgyalja, az egyetemi oktatás szükségeihez mérten ; nem öleli fel az egész tételes magyar jogot. A speciális anyag egyes fontosabb részeit sub titulo megpéldázás illeszti be: teszem a vasút, közút, táviró, telefon körüli tárgyismeretet a «koncesszió') példájaként nyújtja. (87. skk Az alapintézmények mellett legkivált az alapfogalmak és általános szemléletek kidolgozásával foglalkozik, ami érthető az ilyen fiatal tudományágnál, amely jórészt még csak les\. Sokszor kell Tomcsányinak meditálnia az olvasó szemeláttára, a helyett hogy a szabályt röviden és készen adhatná. Érdekes megfigyelni, hogyan veszi át és adaptálgatja a közigazgatási jog (s általában a közjog) disciplinája az évezredes magánjog fogalmi rendszerét a saját céljaira és ugyanakkor mégis, politikai megfontolásokból, hogyan tartja magát a magánjoggal szemben rangban magasabbnak. Egyébként jól olvasható, érdekes és friss a könyv tartalma. Az irálya azonban eléggé laza. Sűrűn szerepelnek az ilyes Hoszkulák: «gondoljuk meg csak jól a dolgot» (72.) ; «egészen bátran, minden kétség nélkül beszélhetünk tehát így» í 80.), ami inkább csak előszóbeli előadásban volna helyén. Tömörebb ,és koncentráltabb megírásban a könyv száz oldallal rövidebb lehetne. Élesebb fogalmazás is lehetséges volna sokszor : idem per idem-szerü az ilyen definíció: «Alkotmán\jog az alkotmányjogi, közigazgatási jog a közigazgatási jogi, magánjog a magánjogi viszonyokra vonat-