Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Az engedményes és kezes helyzete a valorizáció szempontjából

JOGGYAKORLAT. jául szolgáló kötelmi viszony nem csupán a meghalalmazónak, hanem egyszersmind a meghatalmazottnak is az érdekében létesült, a Reichsgericht egyezően az irodalomban ide vonatkozóan kialakult felfogással (i. különösen Tuhr, a «Festschrift für Laband»-ban, 43 sk. old.) — nem tekinti feltétlenül visszavonhatónak a meghatalmazást. Hogy azonban a visszavonhatóság általános elve áttörést szenvedjen, ahhoz a német gyakorlat megkívánja azt is, hogy a meghatalmazottnak itt szóbajövő érdeke ne csupán csak egyáltalában fennforogjon, hanem a meghatalmazónak az ügylethez kapcsolódó érdekével jogilag egyenlő éiiékü is legyem Ezt az értékegyenlőséget a német legfelső bíróság megállapította, midőn a meghatalmazás alapjául oly megbízási szerződés szolgált, melynek értelmében a megbízott a záros határidő alatt elvégzendő parcellázásból eredő nyereségben való részesedésre nyert jogot. Ebben az esetben a megbízottnak az ügylet teljesítéséhez oly fokozott érdeke fűződött, hogy a szerződést szinte társasági szerződésnek is lehetne minősíteni. A meghatalmazás alapjául szolgáló kötelmi viszony természete tehát ebben az esetben mindenesetre megkívánja, hogy a meghatalmazás a megbízási szerződésben megállapított határidő lejárta előtt visszavonható ne legyen. (Leipziger Zeitschrift für deutsches Recht, 1926. december 15. sz.) V. Ö. a magyar ptk. jav. bsz. 800. §-át, mely a német ptk. 168. §-ával egyezően kimondja, hogy «a meghatalmazás megszűnik visszavonással, hacsak az alapul szolgáló jogviszony természete szerint a visszavonás ki nincs zárva.» Fedezési kötelezettség elmulasztása és gazdasági lehetetlenülés. Az áruk szállítására irányuló szerződésben kifejezetten kiköttetett, hogy az eladó szabadul kötelezettségei alól, ha a gazdasági viszonyok megromlása, a nyersanyagok hiánya, a munkabérek emelkedése, munkaerőkben és szállítási eszközökben mutatkozó hiányok, hatósági intézkedések és erőhatalom, vagy egyéb előre nem látható körülmények folytán a szállítás vétlenül akadályoztatnék vagy jelentősen megnehezülne. Az említett körülmények közül több is bekövetkezett s az eladó megtagadta a szállítást. A vevő kártérítésre perelt azzal, hogy az eladónak az ügyleti hűségen alapuló kötelessége lett volna az áruknak idejében való beszerzése által a gazdasági lehetetlenülést megakadályozni, helyesebben elejét venni annak^ hogy a szerződésnek erre az esetre létesített klauzulájának alkalmazására sor kerüljön. Az alsóbíróságok ellentétes döntései után a Reichsgericht elutasította a keresetet, lényegileg azon az alapon, hogy az alperes nem termelő, hanem csupán a kész áruk eladásával foglalkozó kereskedő, ki csak arra volt köteles, hogy a lehívásra teljesítendő szállításokat a lehívás idejében teljesítse; ennek a kötelezettségének pedig eleget tett. Nem áll meg a fellebbezési bíróságnak az az érvelése, hogy az ily klauzulák — bár a háború után igen gyakoriak voltak — kereskedőkhöz nem méltók (unkaufmaennisch) s ennélfogva a legszorosabban értelmezendők, mert — bár ezek a klauzulák valóban túlságos módon a vevőre hárítják az ügyleti kockázatot s általuk a német kereskedelem a külföld előtt diszkreditáltatott is — a szerződés világos rendelkezéseivel szemben gazdaságpolitikai megfontolások figyelembe nem jöhetnek. (Juristische Wochenschrift, 1926. december 11. szám.) A bankjegy-eladó szavatossága. A bankjegy jogi természete a forgalomban kettős: egyfelől fizikai létében jelentős dolog, áru; másfelől pedig a benne inkorporált követelés hordozója. Ez a kettős jelleg játszott döntő szerepet a Reichsgericht következő döntésénél. Felperes 1919. őszén 87,000 cseh koronát vásárolt az alperestől. A szállítás cseh felül-