Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Az engedményes és kezes helyzete a valorizáció szempontjából

46 JOGGYAKORLAT. Felértékelt összeg utáni kamat. Átértékelt összegről lévén szó, kamtot csak a mai naptól (ítélethozatal) számítva lehetett megítélni és pedig az 1923 : XXXIX. tc. 2. és \. % értelmében 7 %-ot. (Kúria 1926 dec. P. I. 1898/1926. sz.) Ugyanígy Kúria P. 1. 5229/1926. sz. 1926 dec. 7. és P. I. 5605/1920 nov. 50., mert a felperes a követelés átértékelésével, a már lejárt kamatra nézve is kielégítettnek tekintendő. Valorizációnak csak magyar koronában fizetendő pénztartozásoknál van helye. Az a körülmény, hogy az adós tartozása külföldi valutában fizetendő, a tartozásnak a magyar korona értékének hanyatlásával kapcsolatos átértékelését kizárja, mert az ily átértékelés csak magyar koronában fizetendő pénztartozásoknál foghat helyet. (Kúria 1926 dec. 10. P. IV. 2235/1926. sz.) A kérdéses esetben oly régi koronatartozásról van szó, ami magyarromán egyezmény szerint román leiben fizetendő. A valorizáció méntél nem érinti az adós hitegető magatartása okozta késői perindítás. Az a körülmény, hogy felperes keresetét a lejárat után csaknem nyolc esztendővel későbben indította meg; a bírói gyakorlatnak megfelelően az 50%-ban megállapított valorizációs kulcsnak leszállítására az adott esetben okul nem szolgálhat. Ugyanis a megállapított tényállás szerint felperes a kereset .megindításáig állandóan sürgette az alpereseket tartozásuk megfizetésére, alperesek pedig állandóan Ígérgették a teljesítést. Ilyen körülmények közt tehát a per késői megindítása egyenesen az alperesek hitegető magatartására vezethető vissza, nem pedig a felperes indokolatlan késedelmeskedésére. (Kúria 1926 dec. 14. P. IV. 2890/1926. sz.) A valorizációnak a követelés eredete és nem a formája az irányadó. A felperes követelése családi és öröklési jogviszonyból származott. Ennélfogva a bírói gyakorlat értelmében a követelés átértékelésének van helye és pedig tekintet nélkül arra, hogy a felperes mi okból nem érvényesítette előbb a követelését. Az a körülmény, hogy az alperesek 1917. évben a fenti tartozásról adóslevelet állítottak ki, nem szolgálhat okul arra, hogy a követelés 1917. évi koronaértékben számíttassák, mert az alperesek tartozása nem az adóslevél kiállításával keletkezett, hanem az apának az 1913, illetve 1915. években keletkezett tartozása az alpereseket, mint az apai hagyaték örököseit terhelte abban a mérvben az az apát terhelte és mert az adósleveleket csak a tartozás elismeréséül állították ki. (Kúria P. I. 5229 1926. 1926 dec. 7.) ioo°lo-os valorizáció. Alperesek a szülőik után nagy értéket képviselő ingatlan vagyont, továbbá élő és holt gazdasági felszerelést örököltek, a jelen esetben a kir. Kúria is méltányosnak találta a teljes összegben való átértékelést. (Kúria 1926 dec. 7. P. I. 5229 1926. sz.) A követelés késedelmes érvényesítése a feléiiékelés mérvére van befolyással. Az a körülmény, hogy felperes követelését a bíróság előtt hosszabb idő után érvényesítette, nem szolgálhat ugyan alapul arra, hogy a követelés átértékelése a kereset beadásától kezdve állapíttassák meg, — de az átértékelés mértékére befolyással van, mert felperes ez által maga is hozzájárult a pénzromlásból eredő különbözet növekedésékez. (Kúria 1926 dec. 2. P. II. 5431/192^.; Visszamenőleges nyugdíjvalorizációnak nincs helye. Tekintve, hogy a nyugdíjnak nem tőkegyűjtésre, hanem a közvetlen megélhetésre szánt rendeltetéséből levezetett és a bírói gyakorlat által követett jogszabály szerint