Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - A büntető hatalom korlátozottsága kiadott bűntettesekkel szemben

34 A BÜNTETŐ HATALOM KORLÁTOZOTTSÁGA STB. gedik, hogy a terhelt olyan bűncselekmények miatt is üldöztessék és elité •• tessék, amelyekre a kiadatási engedély nem terjed ki, amennyiben a terhelt ebbe kifejezetten beleegyezik. Vannak szerződések, amelyek szerint a terheltnek ilyenután beleegyezése a megkeresett államnak a i. pont alatt tárgyalt beleegyezését pótolja. Egyes írók, így pld. Delius szerint («Das Auslieferungsrecht» 75. oldal) a terhelt kifejezett beleegyezése a megkereső állam büntető hatalmának összes akár szerződésen, akár nemzetközi jogon alapuló korlátait megszünteti és pedig éppúgy a politikai bűncselekményeknél, mint a közönségeseknél. Ez az álláspont bár elméletileg vitatható, gyakorlatilag alig vihető keresztül. A terhelt beleegyezése nehezen ellenőrizhető mozzanat, úgy hogy azzal oly államokkal szemben, amelyekkel való viszonylatban a kiadatási szerződés ilyen irányban nem rendelkezik, operálni nem lehet. A legmodernebb kiadatási szerződések, pld. az 1925 dec.-18-án kötött osztráknorvég kiadatási szerződés a beleegyezési klauzulát azzal igyekeznek használhatókká és bizalmat gerjesztőbbé tenni, hogy körülírják a beleegyezés módját, pld. hogy annak a védő közbenjöttével kell történnie és nyilvánosan tartott bírósági tárgyaláson kell elhangzania és jegyzőkönyvbe foglaltatnia. IV. A specialitás elvén felépülő korlátozásoknak mi a szankciója f Milyen jogorvoslatokkal élhet a terhelt) Amennyiben a megkereső állam a kiadatást követő eljárás során nem tartja magát szigorúan azokhoz a szabályokhoz, amelyek a speciálitás elvén alapulnak, a kiadott személy részére két út áll nyitva. Először is jogában áll ahhoz az államhoz fordulnia, amely a kiadatást engedélyezte. Az ilyen tárgyú kérelmet az illető állam nem utasíthatja vissza azon a címen, hogy nem az illetékes követ vagy konzul közvetítésével terjesztetett elő. Másodszor módjában áll a speciálitás elvének megsértése miatt saját államának hatóságainál kifogást emelni. Amennyiben a kiadatás a bűnvádi eljárás lefolytatása végett kéretett és a speciálitás elvét a vádhatóság azáltal sérti meg, hogy a vádat az elv által vont kereteken túlmenőleg emeli, a terhelt ellenvetéseit már a vádirat elleni kifogásokban vagy a főtárgyalás során érvényesítheti. Nehezebb a helyzet, ha a kiadatás jogerős ítélet végrehajtása végett engedélyeztetett és a speciálitás elve értelmében az ítéletben kiszabott büntetés egy részére volna szabad a végrehajtást eszközölni. A terhelt ebben az esetben fordulhat úgy az alapperben eljárt bírósághoz, mint pedig az igazságügyminiszterhez, amelynek felügyelete alá a büntetések végrehajtása tartozik. A terhelt természetesen mindkét utat igénybe veheti és az egyik útnak, pld. az idegen állam közbenjárásának igénybevétele nem zárja el előle a hazai hatóságok előtt való perbeli cselekmények vagy jogorvoslati eszközök igénybevételét. A kiadatást engedélyező államhoz intézett kérvény önmagában véve nem idézi elő a bűnvádi eljárás felfüggesztését, ha azonban a megkereső állam kormánya a kiadatást engedélyező állam diplomáciai úton történt közbelépésére, figyelemmel a bűnvádi eljárás ideiglenes felfüggesztését tartja szükségesnek, ezt az eljáró bíróság nem tagadhatja meg, mivel itt az igazságügyi felségjog végső korlátairól van szó, amelyet a végrehajtó hatalom van hivatva diplomáciai úton tisztázni a nemzetközi büntetőjog szabályai értelmében, amelyek a belföldi eljárási szabályok felett álló jogot képeznek. A kiadatást engedélyező állam a terhelt érdekében köteles diplomáciai úton közbenjárni, amennyiben úgy találja, hogy