Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - A büntető hatalom korlátozottsága kiadott bűntettesekkel szemben

rDl SZONDY VIKTOR III. A kiadatási engedélyben nem emlí'eit bűncselekmények, i. A szigorúbb értelemben vett specialitás elve szerint a terhelt ellen csak a miatt a bűncselekmény miatt szabad eljárni, amelynek alapján a kiadatás engedélyeztetett. Az a körülmény, hogy ezzel szemben a nemzetközi szerződéseknek csak igen kis hányada helyezkedik a szigorú speciálitás elvére, ne tévesszen meg bennünket. A kiadatási szerződések rendszerint taxative felsorolják a kiadatási bűncselekményeket és ezzel kapcsolatban a speciálitás elvét illetőleg megelégednek azzal a formulával, hogy a terheltet »-a szerződésben nem említett» bűntett vagy vétség miatt nem szabad üldözni vagy megbüntetni. A speciálitás elve érvényesülésének ezen enyhébb formái azonban csak úgy foghatók fel, mint kivételes rendelkezések, amelyek a két állam közti viszonylatban a strictum jus-on enyhítenek. 2. A kiadatási szerződések túlnyomó része megelégszik az enyhébb értelemben vett speciálitás elvének biztosításával, mely abban nyilvánul meg, hogy a megkereső állam a terheltet nemcsak a kiadatási engedélyben említett bűncselekmény vagy bűncselekmények miatt üldözheti és büntetheti, hanem más, bár a kiadatás előtt elkövetett bűncselekmény miatt is, feltéve, hogy ez a bűncselekmény a szerződésben felsorolt kiadatási bűncselekmények valamelyikének tényálladéki elemét kimeríti. Ehhez a megkeresett állam pótlólagos beleegyezése nem is kell, hanem e rendszer szerint egyszerűen az eljáró vádhatóság, perbíróság, illetve végrehajtó hatóság állapítja azt meg, hogy a terhelt ellen a kiadatási engedély keretein túl- , menőleg érvényesített vádpont vagy ítélet, illetve ítéletrész olyan bűncselekményre vonatkozik-e, amely a kiadatást engedélyezett állammal kötött kiadatási szerződésben fel van sorolva. 3. A kiadatási szerződések egy része olyan értelmezésnek is alapot ad, hogy a kiadatási engedély kereteinek túllépésénél nemcsak arra kell ügyelni, vájjon a cselekmény benne van-e a kiadatási bűncselekmények taxatív felsorolásában, hanem arra is, hogy az egyéb vonatkozásban is kiadatási bűncselekményt képezzen, tehát e szerint a 2. pont értelmében eljáró vádhatóságnak a vádemelésekor, a bírónak az ítélet hozatalakor, a végrehajtó hatóságnak az ítélet vagy ítéletrész végrehajtásakor a kiadatási szerződés azon részeit is vizsgálniok kell, amelyek a kiadatást a taxatív felsorolásban felsorolt bűncselekmények tekintetében is kizárják bizonyos körülmények, pld. elévülés, magánindítvány hiánya, bűnvádi eljárást gátló stb., stb. fennforgása esetében és pedig úgy a megkereső, mint a megkeresett állam joga szempontjából. 4. A szigorú speciálitás elvén alapuló szerződések ezzel szemben a megkereső államot a kiadatást megelőzőleg elkövetett bűncselekményeket illetőleg a kiadatási engedély korlátaihoz kötik. A kiadatási engedély egyedileg meghatározott bűncselekményre, így pld. az x községben ^ sérelmére y időben elkövetett lopásra vonatkozik. Ehhez képest a kiadott terhelt ellen egy másik lopás miatt már nem szabad eljárni, dacára annak, hogy kiadatása lopás címén engedélyeztetett. A szigorú speciálitás elvét különösen azok az államok kedvelik, amelyek a kiadatást bizonyításfelvételtől teszik függővé. 5. A nemzetközi szerződéseknek a specialitás elve érvényesülésének terjedelmére vonatkozó rendelkezései át vannak szőve a poliiikai bűncselekményekre vonatkozó különleges rendelkezésekkel. Legtöbb szerződés külön is kimondja, hogy a terheltet semmi esetre sem szabad kiadatása eJőtt elkövetett politikai bűncselekmény vagy azzal kapcsolatos tett miatt üldözni vagy megbüntetni. A szigorú speciálitás elvén alapuló szer-