Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 8-9. szám - Csatlakozás a perorvoslathoz a bűnvádi eljárásban

VARGHA FERENC. viselője abban a helyzetben, hogy kellett volna a perorvoslatot módosítani, de törvény szerint ezt nem tehette, másrészt a vád­lottaknál is megtörténik, hogy akkor mennek védőhöz, mikor már lejár a perorvoslat bejelentésének határideje s a laikus vádlottól bejelentett perorvoslat többé nem módosítható. Erről a javaslatban nincs rendelkezés. Pedig a téves, helytelen beje­lentés ép oly veszélyes az igazságra, mint a bejelentés el­mulasztása. Kapcsolatosan a csatlakozással, ezen a bajon is kellene segíteni akképen, hogy a Bp. 388. § hatodik bekezdése így volna szövegezendő: «A fellebbezés a felsőbírósági tárgyalás előtti ötödik napig módosítható és kiegészíthető. A közvádló perorvoslatának módo­sítása és kiegészítése a 30. § második bekezdésében meghatá­rozott módon történik». Ezen időpontig a felek s a felsőfokon eljáró ügyészek is áttanulmányozzák a pert és így van idejük a perorvoslat módo­sításához. Másrészt a referensnek is van ideje az esetleges módo­sítást figyelembevenni. A törvény ilyetén módosítása mellett meg­volna törve a Bp. formalizmusa a perorvoslati bejelentések terén s módjuk volna a feleknek az elhirtelenkedett megfontolatlan vagy hiányos perorvoslatot megfelelően pótolni. Hogy mily fontos volna az anyagi igazságra ez a rendkí­vül lényeges újítás, azt csak az tudja, aki felsőbíróságnál telje­sített szolgálatot. Számtalanszor elvérzik az igazság azért, mert a perorvoslat hibásan van bejelentve. Főleg a Kúrián, ahol még több a formalizmus, mint a táblánál. És ez a merev, racio­nális okokkal éppen nem menthető formalizmus oka részben annak, hogy a Kúria figyelme a lényegről elterelődik s fel­emésztik azt meddő viták, melyeket a túlfeszített formalizmus vált ki. Ennek illusztrálásául csak egyet említek fel, azt t. i., hogy mi történjen azzal a semmiségi panasszal, amit a fél nem a kihirdetéskor, hanem a panasz indokolásában jelent be? Vissza kell-e azt utasítani vagy egyszerűen agyon kell hallgatni? Ez a kérdés ma sincs végleg eldöntve. Időnként és esetenként fel­felmerül ismét, olykor magasabbra lobban a vita szenvedélye; s foly a kapacitáció pro és kontra, abban a nevetséges kicsiny kérdésben, hogy mit csináljon a nyilvánvalóan elkésett, tehát felülvizsgálat körébe nem vonható panasszal a Kúria. Agyon­hallgassa-e azt vagy visszautasítsa. Teljesen azonos az ariánusok homouziosz és homojuzios vitájával! Csak az a különbség a kettő közt, hogy a visszautasítás problémájának nehéz kérdésében a Kúria nem tartott teljes-ülést,

Next

/
Oldalképek
Tartalom