Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 8-9. szám - Csatlakozás a perorvoslathoz a bűnvádi eljárásban

CSATLAKOZÁS A PERORVOSLATHOZ A BŰNVÁDI ELJÁRÁSBAN. a jogszabálysértés a vádlott javára szolgál, az érvényes és joghatályos, azt a felsőfok csak akkor reparálhatja, ha a vádló e miatt perorvoslattal él. A részleges jogerősség tehát egyoldalú és a vádlott javára nagyjelentőségű garancia, mert azt fejezi ki, hogy törvénysértést sohasem szabad elkövetni a vádlott sérelmére, ha az megtörténik, hivatalból, kérelem nélkül köteles azt a felsőfok kijavítani s helyrehozni. Ellenben, ha a közvádlótól képviselt társadalmi érdeket sérti az ítélet, annak egyedüli őrzője a vádló, ha az megnyugszik, bármennyire sérti is a jogérzetet a törvény helytelen alkalmazása, a felső bíró azzal szemben tétlenségre van kárhoztatva. A részleges jogerőnek ez az intézménye könynyen érthető folyománya annak a processzusnak, mely az államokban lefolyt akkor, midőn az inkvizitórius per átalakult akkuzatórius perré. Az inkvizitórius perben a vádlott passzív tárgya volt az eljárásnak, aki köteles maga ellen bizonyítékokat szolgáltatni; a vádperben ellenben ügyfél, aki védekezik és ha jónak tartja, tesz vallomást, ha ez neki nem kvadrál, hallgat, mely esetben legfeljebb arra figyelmeztetik, hogy a védelem eszközeitől fosztja meg magát hallgatásával. Az inkvizitórius per kínzókamráiból a vádlott kilépett s az akkuzatórius per vizsgálóbírójának szobájába találta magát, telve garanciális szabályokkal; vele szemben áll egyenlő perféli jogokkal a közvádló, akit a bizonyítás kötelessége terhel. Ez utóbbi princípium és a vádpernek a civilis per mintájára való szervezése azonban sok helytelenséggel járt volna, ez okból a tiszta vádper merev formalizmusának enyhítése végett a kontinentális perjogok a vegyes rendszert hozták be. Ámde megfeledkeztek a perorvoslati rendszerről; míg a törvény 325. §-a az elsőfokon szabad mozgást biztosít a bírónak a váddal szemben a tettazonosság keretében, a perorvoslati szakban a megmerevedett vádrendszer uralkodik. Míg az elsőfokú eljárásban korlátlan szabadsága van a bírónak a minősítés és büntetés kérdésében, felsőfokon semmi szabadsága sincsen. Az elsőfokban eljáró közvádló cövekeli ki a per sorsát a felsőfokú eljárásban is, perorvoslatával vagy passzivitásával. Míg az alsófokon a főügyész utasíthatja a kir. ügyészt, aki tartozik engedelmeskedni, felsőfokon megfordul a kocka, szerepet cserél az ügyész a főügyésszel; mert az elsőbírói ítélet meghozatala után a kir. ügyész perorvoslati nyilatkozata igazi karmesteri szerepet visz, melynek keretei szabják meg a főügyész, koronaügyész; kir. ítélőtábla és Kúria mozgási szabadságát. Tehát, ha az elsőfok anyagjogi baklövést követ el, ennek a baklövésnek a sorsa s jövője kizárólag az elsőfokú ügyész ke-