Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 7. szám - Utaló magatartások

SZEMLE. tott dologházba utalható a terhelt, ha a megelőző cselekményeket fiatalkorban vagy gyermekkorban követte el. Végül kifogásolja a javaslat ama rendelkezését, hogy a törvény rendelkezése annak hatálybalépése előtt elkövetett cselekményekre is alkalmazandók volnának az új rendelkezések. A Btk. 2. §-a olyan alapvető jogelvét a visszahatóerő kizárását a kamara szigorúan fenntartani óhajtaná. - Hozomány. Egyike azoknak a jogintézményeknek, amelyeknek szabályozása szinte mathematikailag meggyőző papiroson, s amelyek mégis az életben csak nagy akadozással funkcionálnak. Ertjük t. i. nem azt, hogy magyar jog szerint a szülők de lege nem kötelesek hozományt adni, legfeljebb ha külön ígérték (P. H.T. 413), amely utóbbi esetben persze egészen komolyan veendő a kötelezés és például közbejött pénzromlás esetén valorizálandó is. (Kúria III. 6004/1026, 1927. IV. 22., J. H. 773) ; s ha már nyújtott valamit (pl. lakást) a szülő, azt vissza nem vonhatja (győri tábla III. 456/1927, 1927. V. 13., J. H. 1441). Hanem arra gondolunk, hogy a hozomány jogszabta célját: azt, hogy tőkéje megmaradjon s csak jövedelmét éljék föl, igazából csupán nagyobb vagyonú emberek közt képes betölteni, ahol legfeljebb ritka, katasztrofális kivételként fordul elő az, hogy az életexigenciák folytán a vagyon állagához kelljen nyúlni. Ellenben szerényebb polgári rétegekben e kivételből szabály lesz. Az élő jog is elismeri bizonyos fokig az ilyen kényszerűségeket. Például felmenti a férjet a hozomány állagának visszaadása alól, amennyiben azt neje gyógykezeltetésére fordította, ha ennek költségét jövedelméből nem volt képes fedezni (Kúria I. 3019/1925, 1926. IX. 7., MD. 1927. 15.). Vagy pl. hozománynak tekintendő ugyan az asszony szülei által nyújtott járadék, az «apanázs», de nem tőkésítendő és nem is adandó utóbb vissza semmilyen részben, hanem szabadon felhasználható (PHT. 414., szellemes konstrukcióval). Kisemberek közt az életben gyakran halljuk hozománynak nevezni azt, aminek a rendeltetése már a priori és kifejezetten az új háztartás berendezésére, első idejének könnyítésére való végleges elköltés (pl. hozománynak mondják az új lakás «megvételére» szánt összeget) : ami pedig de jure nem is minősül hozománynak, mert hiszen nem is a «salva rei substantia» szándékával adatott. Általában annak az átfogóbb tételnek a kontúrjait véljük homályosan felismerni, hogy ahol a házasélet komoly szükségleteire indokoltan kell a vagyonállaghoz nyúlni, a férj ezt joggal megteheti, sőt előbb nyúlhat a hozománynak, mint esetleg saját vagyonának állagához (ex fentebbidézett MD. 15), és az ilyen jogos felhasználás által a hozomány visszaadásának kötelezettsége alól mentesül. Vagy legalább is csak annyiban lesz helyzetpótlásra köteles, amennyiben az in concrele méltányosnak fog mutatkozni. Fokozottabb lesz e szempontnak sugallatszerü ereje a mostani időkben, mikor a hozomány visszaadása rendszerint csak valorizáltan lesz egyáltalán komoly dolog. Ez a valorizálás kialakult, állandó praxis (Kúria III. 4098/1925, 1926 III. 17., Polg. Jogeset Tára 1926. 66. 1.; III. 1958/1926, 1926 XI. 30., ugyanott 1927. 27. 1.; ilyennek látszik III. 128/1927 is, 1927. VI. 22. JH. 1291 ; ugyancsak hozományt szerződésileg térítő összegnél: III. 1453/1926, 1926. XII. 20., JH. 53.); sőt elvben ez, a valorizálás 100% felé tendál. Mégis úgy véljük, hogy olyan esetekben, mikor a fentiek szerint maga a visszaadott kötelezettség kérdésesnek mutatkozik, ez legalább is a valorizációs kulcs energikus leszállításában fog kifejezésre jutni. — Iroda-áihelye^és. Dr. Jordán Lajos, ügyvéd, V., Koháry-utca 4. alá helyezte át irodáját.