Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 7. szám - Utaló magatartások

SZEMLE. szó és előtérbe tolult az a gondolat, hogy a fellebbviteli lehetőségek megnyirbálásával csökkentsék a magasabb fokú munkaterhét. A magunk részéről lelkesedünk ugyan a célért, de visszarettenünk ettől az eszköztől. A bíráskodás nem lesz jobb attól, hogy a kevesebbé és hogy alsóbbfokúvá lesz. Azt gondolják, átmenetileg inkább meg kellene próbálni több kúriai tanácsnak alakítását — akár 4-tagúakét, mint egyízben már javasolta lapunk egy cikke, akár 3-tagúakét. Több garancia van abban, ha 3-as tanácsok intéznek el — átmenetileg, csakis átmenetileg, egy ügymasszát, de a Kúrián, mint hogyha az ügytömeg egyik felét ugyan 5-ös szenátus bírálja el a Kúria, de a másik fele egyáltalán nem fut fel odáig. Máskülönben azt sem hallgathatjuk el, hogy a civilis ítélkezés hosszú elhúzódását, az évekig tartó polgári perek elszaporodása — különösen a felsőbírósági polgári restanciákat — éppolyan anomáliának tartjuk, mint a kriminális út hosszadalmait. Sőt! az állami büntetőhatalom nem lankad el és csorbítatlan erővel sújthat le több év után is, de a szegény birtokon kívüli polgári felperes felőrlődik, kiéheztető, esetleg el is hal az évek folyamán. A magánjogi anyagi igazság érvényesüléséért éppúgy hamarosan tenni kell, s azt gondoljuk, körülbelül ugyanazt lehet is tenni, mint büntető testvérének érdekében. Ami pedig az alsóbbfokú bíróságokat illeti, újra meg kell ismételnünk, az annyira magától értetődő, hogy indokolást nem is tűrő kívánalmat : töltsék be mindig gyorsan, sőt azonnal az üresedő bírói pozíciókat, pláne vezetői pozíciókat, elsősorban pedig az a budapesti kir. törvényszéknek annyira fontos elnöki székét! — Egyesületek jogi személyisége. Régi vita, hogy vájjon az egyesület perszonalitásának létesülésére nézve az alapszabályoknak kormányhatósági jóváhagyása konstitutíve kellék-e r úgy hogy a nélkül épp úgy nem létezhetnék a puszta magánjogi társasviszony «egyesülés» fölé emelkedő egyesület, mint ahogyan nincs részvénytársaság cégbejegyzés nélkül? Míg a közjogászi nézet oda irányul, hogy a kormányaktus erre elengedhetetlen kellék, addig a magánjogi judikatúra kitart az ellenkező felfogás mellett, hogy t. i. már a tényleges megalakulás és a működés megkezdése elegendő. Egyízben már utaltunk e hasábokon a Kúria V. polgári tanácsának egy újabb idevágó határozatára (V. 7034 1925., 1926. V. 4. Polg. Jog esettára 1926. 97. 1.). Most még élesebben mondja ki ugyanaz a tanács, hogy bár adott esetben az egyesület (pártkör) alapszabály nélkül működött, mégis a tényleges megalakulással jogi személyiséggé vált (V. 226/1927., 1927. VI. 17. J. H. 1234). Valószínűnek tartjuk, hogy nem a politikai felfogásban való eltérés okozza a jogi álláspontok különbözőségét, — mintha pl. az egyik az engedélynélküli egyesület-alakítás politikai veszélyessége ellen akarna küzdeni a jogi személyiség megtagadásával is, míg a másik esetleges túlzott liberalizmus alapján ilyen veszélytől nem tartana. Hanem a magánjogi megítélőt a personalitás elismerése felé hajtja, a vagyonjogi viszonyok rendezettségének szükséges volta. Nincs visszásabb valami a praxisban, mint amikor egy adós vagy alperes azzal kezd érvelni, hogy ő de jure nem is létezik. Ennek lehető elkerülése komoly pusztulátuma a civiljog művészetének. Nem zárja ki azután a külön jogi személyiség léte (főleg ott, ahol annak saját anyagi bonitása nincs vagy kétes) azt, hogy rajta kívül kumulatíve, a nevében bizonytalan jogon fellépő egyének vagyoni felelőssége is megállapíttassék, mint azt az utóbb említett kúriai határozat is helyénvalónak látta. — Foglaló. Bizonytalan eshetőségekre szívesen ígérnek s mikor aztán az eset beállott, nem szívesen teljesítenek az emberek, — vagy mondjuk