Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 7. szám - Utaló magatartások

,.6 DE FÜRST LÁSZLÓ. Iában megszűnik az ügylet teljesítése által (Code civil 1338 §); az angol jog szintén ismeri a megtámadható ügyletek konvaleálódását a fél viselkedése alapján.1 Miként az akarathiány miatti megtámadási okok, úgy a cselekvőképességnek különben az ügylet semmisségét eredményező hiányai is orvosolódnak utaló magatartatások által, minthogy ezek a hiányok szintén többnyire felismerhetetlenek. Hogy azonban ez az orvosló hatás valóban beálljon, ahhoz a legtöbb jogrendszer megköveteli, hogy a magatartás tanúsításakor az ügyletképesség hiánya már ne forgott legyen fenn, vagy a fél legalább vétőképességgel rendelkezett legyen. A amalitia supplet aetatemí) elvét, mely az ügyletképesség színlelése esetén az ügylet érvényességét jelentette, a mai jogok általában elvetik, illetve a legalább is vétőképes személyek «malitiá»-jára, azaz ügyletképességre utaló magatartására szorítják, s ugyanez áll nagyjából egyéb cselekvőképességi hiányok miatt érvénytelen ügyletekre is. A magyar gyakorlat még vétőképes személyek utaló magatartásai esetén is csupán akkor tekinti az ügyletet érvényesen létrejöttnek, ha a magatartás az ügyletkötés utáni időben tanúsíttatott,2 az ügylet megkötésekor ügyletképtelen, de vétőképes félnek az ügyletkötés tényében rejlő utaló magatartását pedig esetleg mint «culpa in contrahendo»-t értékeli, mely miatt a magatartást tanúsító fél kártérítéssel tartozik. A magyar ptk. javaslata az ilyen magatartások egy részét mint ügyleterősítő tényállásokat fogja fel (1. pl. a 722. §-t), legnagyobb részükre azonban nem tartalmaz rendelkezést, úgy, hogy a javaslat rendszerében ezekre általában szintén a culpa in contrahendóra vonatkozó szabályok irányadók, ily magatartások folytán az ügylet nem válik érvényessé, hanem a vétkes fél kártérítéssel tartozik. Ha pedig vétőképtelen fél tanúsít ily magatartást, a yi<^. § kiterjesztő magyarázata alapján méltányos kártérítésnek van helye.3 A francia irodalomban ez a kérdés élénk 1 Ezt mutatja pl. a Morrison-Universal Marim Insurance Co. eset (1872), melyben a trial előtti bizonyítás folyamán megállapítást nyert, hogy az alperes biztosító még a kötvény kiszolgáltatása előtt tudomást nyert arról, hogy a biztosított egyes fontos tényeket elhallgatott s a kötvényt ennek ellenére fenntartás nélkül kiszolgáltatta. Az Exchequer Chamber, mely az ügyben harmad- és végső fokon döntött, elfogadta a másodfokú bíróságnak (a Court of Exchequernek) azt a jogi érvelését, hogy alperes fenti magatartása által a biztosítás érvényes létrejötte iránti hitet keltette fel felperesben, aki ennek folytán elmulasztott új biztosításról gondoskodni s ezáltal helyzetét abban a negatív értelemben megváltoztatta, hogy olyasvalamit nem tett meg érdekei védelmére, amit alperes magatartása nélkül megtett volna. (A precedenst közli G. Spencer Bower : The law relating to estoppel by representation, London 192572. oldal.) 2 L. a Mjogi Dtár VIII. k. 129. és íjo. sz. alatti döntéseket, melyek a részegségben kötött ügylet érvényét azon az alapon állapították meg, hogy a fél utólag józan állapotban ((elismertei kötelezettségét. Általában a ratihabitio intézménye végső sorban az utaló magatartások gondolatára vezethető vissza. 3 Dr. Almási Antal «A negatív interessé a magánjogi tervezetben* c. tanulmányában a magyar ptk. tervezetének idevonatkozó szakaszaiból arra következtet, hogy a