Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 7. szám - A magyar ügyvéd sorsa

Df MEDVIGY GÁBOR. meglevő állapothoz mérte, különösen pedig a karnak biztosítani kívánt tekintélyt, nyilt utalással is, nem a tiltó vagy a parancsoló rendelkezések taxációiban, hanem a karnak akkor is megvolt becsületérzésében kereste és arra is alapította. Az a kor, amely megalkotta rendtartásunkat, érdeme szerint ismerte íel és nemzeti jelentőségében becsülte meg a magyar ügyvédet, mikor kari szervezetét saját becsületérzésére alapítván, ő reá önmagára bízta sorsát is, és megszabván közérdekből a tudományos kvalifikáció mérvét, egyébként szabadnak s egymásközött egyenlőnek hagyta. E megbecsülést dobná el magától a kar, ha akár a bifurkáció, akár a numerus clausus, akár egy másik, koronkint szintén kísértő gondolat: a más, valamely üzletszerű foglalkozással való összeférhetőség ábrándjainak hódolna. Arisztokráciát csinálni nem lehet. Ilyent igazán csak a történelem fejleszthetett, amikor ez az a jogrendek és alkotmányok primitívebb formáiban talán mint szükség is jelentkezett. És ugyancsak a történelem az, amely a haladó kor szellemével, mint intézményt most már általában visszafejlesztette az arisztokráciát és helyébe a szabadelvű jogrend áldásos eredményeként a szabad verseny révén az egyéni kitűnőségek természetes kiválását biztosította. Voltak is mindig és vannak is karunknak kitűnőségei, akik külső szelekció nélkül is az angol barrister tekintélyével bírnak. Magyar avocat-t vagy barristert csinálni azonban ma annál inkább anakronizmus volna, mert a magyar jogélet ennek szükségét sohasem látta, az élet ezt ki sem fejlesztette. Azt hisszük, hogy a magyar ügyvédi karnak tradicionális hűsége az alkotmányos és egyéni szabadságjogokhoz, amely nemes polgári erény sorainkból annyi ragyogó nevet emelt történelmi maradandóságra, éppen onnan ered, hogy az ügyvédi kar elsősorban önmagában volt és maradt a szó igaz és nemes tartalma szerint demokratikus. Kell is, és megítélésünk szerint nemzeti szükség is, — jobban, mint valaha, — hogy az maradjon. Maradunk tehát a% egység és egyenlőség kipróbált szilárd és termő ősi talaján, s nem futunk a bizonytalanságba sodró ábránd idegen lidércfénye: a megosztó bifurkáció után. A hagyományos kari szellemmel ellenkezik a numerus clausus gondolata is. Az oppozíció ezzel szemben még a teórikus elgondolásban is imponálóan egységes volt a karban mindig. És ma szomorú aggodalommal kell megállapítanunk, hogy a bibliai példázat fonákjaként mindmegannyi derék Paulusokból miként vedlenek Saulusok, álapostolok, akik ennek a más vo-