Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 6. szám - A tiszta pénztartozások valorizálásának elvi lehetősége, kapcsolatban a jelenlegi bírói gyakorlattal

2ÓO DF SCHWARTZ TIBOR. A TISZTA PÉNZTARTOZÁSOK VALORIZÁLÁSÁNAK ELVI LEHETŐSÉGE, KAPCSOLATBAN A JELENLEGI BÍRÓI GYAKORLATTAL. írta : Dr. SCHWARTZ TIBOR. A tiszta pénztartozások felértékelésének a problémája még mindig napirenden van. Az ellentétes bírói határozatok következtében a kérdés legutóbb a kir. Kúria teljes ülése elé is vitetett, a döntést azonban szeptemberre halasztották. Hosszabb idő fog még eltelni, míg e kérdés tekintetében a dolgok nyugovó pontra jutnak. De hogy így van, azon legföllebb csak a felületes szemlélő csodálkozhatik, mert a tiszta pénztartozások valorizálásának megoldásánál jogi, közgazdasági és erkölcsi problémák vetődnek fel, melyeknek egymással való összhangbahozatala mellett remélhető csak megfelelő megoldás. Nézetem szerint e nehézségek ott kezdődnek, hogy a tiszta pénzadósok három nagy kategóriája és pedig a magánszemélyek, jogiszemélyek és az állam, felértékelés szempontjából nem vonhatók minden tekintetben azonos elbánás alá. Közgazdasági szempontból nagyjelentőségű és napjainkban újólag élénken vitatott kérdés az ú. n. hadikölcsönök valorizálása. Ennek a kérdésnek, szigorúan véve, jogi vonatkozásai csak annyiban vannak, hogy amennyiben ez valamilyen formában és mértékben keresztül vitetnék, úgy az feltétlenül kihatással bírna — már erkölcsi vonatkozásokban is — a magánpénztartozásoknak felértékelési lehetőségére. Értekezésem tárgyán kívül áll annak a kérdésnek szélesebb mederben való fejtegetése, hogy kell-e a hadikölcsönkötvényeket valorizálni, de mégis érintenem kell ezt azon kölcsönhatásnál fogva, mely etikai szempontból a magán- és állami pénztartozás között fennáll. Azt hiszem, a tekintetben, hogy az erkölcsi momentumok a hadikölcsönök bizonyos kategóriájának felértékelése mellett szólnak, nem lehet vita. Ámde nem szorul bővebb magyarázatra az sem, hogy amily mértékben tekintettel volt és van úgy a joggyakorlat, mint az elmélet a valorizálási kérdéseknél a magánadósok gazdasági helyzetére és fizetőképességére, ugyanezen elv alkalmazandó az államra, mint adósra is. Amennyiben tehát az állam gazdasági pilléreinek veszélyeztetésével lenne csak keresztülvihető a hadikölcsönök valorizálása, úgy annak keresztülvitele feltétlenül felfüggesztendő. Nem jelenti azonban ez azt, hogy ennek dacára, elvi szempontból nem állana fenn a tétel, hogy a hadikölcsönkötvények is valorizálandók. A magánfelek által nyújtott pénzhitelek tekintetében szintén annak kell lenni az irányító elvnek, hogy azok szintén valorizálandók.