Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 6. szám - Az igazságügyminiszter különös figyelmébe

24Ó AKTUÁLIS DOLGOK. jogászi képességei nem jelentősek is, üdvösebb működést fejthetne ki e törvényszék vezetésében. Pedig olyannyira kívánatos, hogy bíróság élén független bírói egyéniség álljon, ne adminisztrátor. A bíró elmélyülés érvek alatt hajladozó lelkivilága, az adminisztrációtól szinte egészen idegen. Felvetődik tehát az a gondolat, vájjon a bíróságoknak, kivált a budapesti kir. törvényszéknek adminisztrációját — akár törvényhozási intézkedéssel is — ne bízzák-e most és a jövőben intézményesen olyan egyéniségre, aki épp az adminisztrációra bír hivatással. Mi ezt a gondolatot elvetjük és nem tudunk megnyugodni abban, hogy a bíróság vezetője ne legyen eminens bíró, ne eminens jogász legyen, még kevésbbé abban, hogy ne elsősorban a jogszolgáltatásnak és a joggyakorlatnak legyen a maga törvényszék keretében figyelmes szemlélője és irányítója a bírói függetlenség megóvásának határai között. Az aggály, amely felszólalásra bírt bennünket, megemlékezni késztet a kiváló jogászokról, akik annakidején intő szavat emeltek az ellen, hogy a budapesti kir. törvényszék méreteit az akkori kereskedelmi és váltótörvényszék bevonásával olyannyira megnöveljék, hogy a bíróság vezetése adminisztratív tevékenységgé zsugorodjék és így a bíróság egyes részei — tanácsai — sajnos, ma már a felebbezéstől eltekintve, csak tagjai — a kontaktust egymással és a bírósággal elveszítsék. Végzetesen alaposnak bizonyult ez előrelátó, bölcs férfiaknak aggálya és pedig fokozatosan az egyes bírói rendszer bevezetése után. Egyenest meg kell mondanunk, hogy a budapesti kir. törvényszék körülbelül elveszítette törvényszék jellegét és nem egyéb, mint egy épület, amelyben szobák vannak egyes egymástól elkülönítve, egymástól — quoad joggyakorlat — idegen, egymást — quoad joggyakorlat — alig ismerő és egymással e szempontból elletétesen tevékeny bírák csoportja, akik egymással az összefüggést körülbelől csak annyiban találják meg, hogy betegség- és egyéb kényszerből, de ilyenkor — mi csak érthető! — elkényszeredet-