Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám - Szovjet-Oroszország büntetőjoga

SZEMLE. 24I azzal védekezik a cseh kormány, hogy a csehszlovák állam már 19 itt október 28-ika óta tényleg létezik, tehát a területén lakó egyének csehszlovák állampolgárok és így a kormány jogosítva volt azoktól esküt követelni s illetményeiket beszüntetni. A bíróság döntése ezen perekben még nem történt meg. Hasonló fontos szerepe jut a Vegyes döntőbírósági ítélkezésben a törvények ütközése tudományának (Conflit des lois). E vonatkozásban is a döntőbíróság a nemzetközi magánjog tudományához fordul és ennek elveit figyelembeveszi. Megállapította előadó, hogy a Vegyes döntőbíróság idevágó ítéleteiben az elveket mindig sok eredetiséggel alkalmazza, számos esetben elíérőleg az «International Law Association» múlt évi bécsi kongresszuson megállapított elvektől. A judicatura tanulmányozásából előadó azt a meggyőződést meríti, hogy bár a békeszerződéseket interpretáló Vegyes döntőbíróságok nem mentesek elfogultságtól s nem tekinthetők tökéletes választott bíráskodási szervezetnek, mégis rendkívül nagy jelentőséggel bírnak a nemzetközi választott bíráskodás eszméjének fejlesztése és a nemzetközi magánjog tudományának továbbfejlesztése tekintetében. — S\er\öi jogi «adó%ásf> Franciaországban. A francia kamarában több képviselő együttesen törvényjavaslatot nyújtott be, amely arra irányul, hogy az elhalálozástól számított 50 évi védelmi idő leteltével az irodalmi és művészeti müvek szerzői joga ne szűnjön meg, hanem nemzeti tulajdonná váljon. Az ilyen művek újbóli kiadása vagy előadása nem volna engedélytől függővé téve, azonban a kiadónak vagy előadónak bizonyos összegeket kellene a francia államkincstár javára fizetni. A javaslat ezt az összeget a bruttó bevétel 10 százalékában óhajtja megállapítani. Az ily módon befolyó jövedelmeket a közkönyvtárak és a köztulajdonban lévő színházak javára és egyes írók műveinek közköltségen való kiadására fordítanák. Az újból való kiadás vagy az előadás szándékát a közoktatásügyi miniszternél be kell jelenteni. A bejelentés elmulasztása büntetőjogi következményekkel jár. A javaslat indokolása reámutat arra, hogy nem kíván az 1793 október 19—24-iki francia szerzői jogi törvény és az azt kiegészítő 1866 július 14-iki törvény rendszerén változtatni, csak azt akarja, hogy azok a művek, amelyek a most fennálló rendszer szerint mintegy köztulajdonba mennek át, e helyett nemzeti tulajdonná váljanak. A mű azért szabaddá válnék, mert az előadást vagy az újból való kiadást senkitől sem lehetne megtagadni, mert hisz az ilyen megtagadás egyértelmű volna az állam részéről gyakorolt cenzúrával. A kulturális célokra való ezt az «adóztatást* a javaslat azzal indokolja meg, hogy a francia könyvtárak fejlődésükben nagyon elmaradtak, az állami és városi színházak kellő anyagi eszközök hiányában kénytelenek elhanyagolni a francia drámai irodalom legértékesebb műveit. — A belföldön végre nem hajtható külföldi ítéletből lehet-e a marasztalt alperesnek exceptio rei judicatcc-t merítenie, ha a felperes —avégből, hogy végrehajtható közokirathoz jusson — újabb pert indít ellene ? a belfölai bíróság előtt Erről a kérdésről Svájc praktikus jogszelleméhez méltó a Bundes gericht legfelsőbbfokú döntése. Ezzel a kifogással próbálkozott ugyanis egy alperes és alsófokon igazat is adtak neki olyatén fogalmi konstrukcióval, hogyha nem is végrehajtható belföldön az előző külföldi ítélet, mégis jogerős, tehát res judicata-t alkot. Ami in praxi azt jelentené, hogy az előző ítéletet nem lehet végrehajtani, mivel külföldi, a másodikat pedig elutasítóan kell meghozni az elsőnek puszta létezése folytán : tehát a felperes formális okokból sehogyse juthatna jogának tényleges érvényesítéséhez. Ily dönJogállara. XXVI. évi 4—5. füzet. ló