Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám - Szovjet-Oroszország büntetőjoga

JOGGYAKORLAT. ily vélelem nem léteznék, akkor a «Treu und Glauben>-nek, a forgalmi jóhiszeműségnek az érvényesülése a legtöbb esetben egyszerűen lehetetlen volna. Ez azt jelentené, hogy az ügyletkötő fél olyankor is, mikor a külső körülmények a képviseletnek még csak halvány látszatát sem mutatták számára, ki volna téve annak, hogy a másik, a perben a bizonyítás terhét (pl. az esetleges perbeli állás alapján) reáhárítva, kötelezettségei alól szabadulni fog. j. A% ü\letve^elö-iárs díjazása. Az osztrák «Oberster Gerichtshof->nak egy ez év februárjában kelt ítélete kimondotta, hogy a korlátolt felelősségű társaság társtagja nem vehet részt annak a társasági határozatnak a meghozatalában, melyben az illető társtagnak, mint társasági üzletvezetőnek a díjazását állapítják meg, (Rechtsprechung, 1927 febr. 28.) Ez a felfogás néhány esztendeje uralkodó az osztrák gyakorlatban, szemben a német bíróságok álláspontjával. II. Németország. 1. Patientéla átruházása. A Reichsgericht elismeri az orvos betegkörének — a vevőkör, az üzlet mintájára való -- átruházhatóságát. Felmerült esetben nemrégen hozott döntésében ennek az átruházásnak a főelveit is körvonalazza. Az ily ügylet nem ütközik a jó erkölcsökbe, hacsak cnem kényszeríti az átvevőt arra, hogy a betegek érdekeinek figyelmen kívül hagyásával kizárólag a minél nagyobb jövedelmezőségre törekedjék." (Jogászilag lazán körülírt és tipikusan bizonyíthatatlan tényálladék !) Az ily elidegenítések tartalmát, amennyiben azokban nem foglaltatik eszközöknek és berendezési tárgyaknak is az adásvétele, azok a vonatkozások és lehetőségek képezik, melyek annak folytán állanak fenn az orvos és betegei között, hogy ezeknek jórésze megszokásból ugyanabban a helyiségben, rendelőben gyógykezelteti magát, ahol azelőtt. Az orvosi (a felmerült esetben fogorvosi) praxis is képezhet a német ptk. 1822. §-ának j. pontjában említett «üzletet», melynek átruházásához, ha az a tulajdonos kiskorú örököse részéről történik, a gyámhatósági jóváhagyásnak megfelelő gyámbírósági beleegyezés szükséges. (Leipziger Zeitschrift, 1927 március 1.) Mint látható, a német legfelső bíróság az orvosi pacientura «eladását» teljesen, még részletkérdésekben is, a kereskedelmi üzletátruházás szabályai alá vonja. 2. ítélet indokolás nélkül. A büntetőbíróság a vádlottat a magánvádló panaszára becsületsértésben mondta ki bűnösnek, ellene ezért pénzbüntetést szabott ki és feljogosította a magánvádlót az ítélet szövegének hírlapi közzétételére. Az ítélet indokolásának írásbafoglalása a bírónak időközben bekövetkezett betegsége következtében elmaradt. A vádlott emiatt revízióval élt, melynek a felsőbíróság helyt adott annak ellenére, hogy a törvény szerint az ítélet ellen különben csupán fellebbezésnek lett volna helye, az indokolás elmulasztása pedig a német bűnvádi perrendtartás szerint oly eljárási szabálytalanságnak volna minősíthető, mely a felülvizsgálati okok közé szintén nem tartozik. Mégis a hírlapi közzétételre vonatkozó rendelkezésre tekintettel, minthogy az ítéletből a tényállás nem tűnik ki, minthogy nincs kizárva annak a lehetősége, hogy az ítélet anyagi jogszabálysértéssel hozatott, a felsőbíróság (Naumburgi Oberlandesgericht) helyt adott a felülvizsgálatnak. (Leipziger Zeitschrift, 1927 március 1.) 3. A *ráadás», mint tisztességtelen verseny- A Reichsgericht egy mult év decemberében hozott ítélete tisztességtelen verseny címén marasztalta azt a kávépörkölde-tulajdonost, aki az általa előállított kávé eladásakor az