Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám - Szovjet-Oroszország büntetőjoga

KÜLFÖLDI TÖRVÉNYHOZÁS. 227 szűkíti, amennyiben annak csak az esetben biztosít bűnösséget kizáró erőt, ha a szükséghelyzetben lévő részéről okozott kár a veszélyeztetett érdeknél kisebb értékű volt. A szovjet-btk. különös része négy fejezetben foglalja össze az állam elleni bűncselekményeket és csak két fejezetet az egyén ellen irányuló bűntetteknek; míg az első kategóriába eső bűncselekmények tényálladékait nagy részletességgel és pontossággal határozza meg, addig a személyiségi jogok ellen elkövetett cselekményekkel aránytalanul kisebb részletességgel foglalkozik. A bűncselekmények sorozatát az ú. n. ellenforradalmi büntettek nyitják meg, mely deliktumok fogalmának általános körülírása szerint: ellenforradalmi cselekménynek tekintendő minden ténykedés, amely a munkásés paraszttanács, úgyszintén a szovjet-alkotmányon alapuló munkás- és parasztkormány uralmának megszüntetésére, csorbítására vagy gyengítésére van irányozva, továbbá minden magatartás, amely a nemzetközi burzsoázia ama részének támogatására irányul, amely a kapitalizmus megszüntetését célzó kommunista rendszert nem ismeri el. Az ellenforradalmi cselekmények büntetése általában agyonlövés általi halál. Úgyszólván egyedüli kivétel e tekintetben a nemzetközi burzsoáziának támogatására irányuló propaganda és agitáció, amely az ország területéről való kiutasítással vagy három évtől tíz évig terjedhető szabadságelvonással büntettetik, ha azonban a száműzött később az országba visszatér, halálbüntetés éri. Az állam alapintézményei és az államhatalom főbb tényezői ellen elkövetett bűntetteket még az enyhe esetekben is általában halállal bünteti, így a hatósági közeg elleni erőszakot s hasonló elbánásban részesül — súlyosító körülmények fennforgása esetén — az is, aki a jogtalan határátlépést üzletszerűen megkönnyíti, sőt merőben culposus eseteket is, így pl. a szolgálat hanyag ellátását szintén halállal sújtja. A személyiségi jogokat sértő vagy veszélyeztető cselekményekkel a szovjet-törvényhozó kevésbbé törődött, a tényálladékok pontatlanul, a büntetések ötletszerűen vannak megállapítva. Feltűnő, hogy míg az első négy fejezetben lépten-nyomon találkozunk a legsúlyosabb büntetéssel, addig pl. az emberölés legkegyetlenebb elkövetési alakja is legfeljebb csak tíz évi szabadságelvonással büntethető. A szándékos emberölést három évtől tíz évig, ezzel szemben a halált okozó súlyos testi sértést (tehát egy prseterintencionális cselekményt) öt évtől tíz évig terjedhető szabadságelvonással bünteti. A vérfertőzés és a természetelleni fajtalanság tekintetében a szovjet-btk. a büntetlenség álláspontjára helyezkedik s a szeméremelleni erőszakhoz (magyar btk. 233. §.) hasonló tényálladékot sem vesz fel a törvénykönyvbe. Ezzel szemben egy évig terjedhető kényszermunkával rendeli büntetni azt. aki állami vagy magániskolában vallási oktatásban részesíti a növendékeket. Az igazságszolgáltatás ellen irányuló legsúlyosabb támadást: a hamis vádat — egyes minősített esetektől eltekintve — mindössze egy évig terjedhető szabadságelvonással, míg az általában kisebbfokú alanyi bűnösségre mutató és amannál objektív tekintetben is rendszerint enyhébb hamis tanulást egy évtől tíz évig terjedhető szabadságvesztéssel torolja meg. Felette enyhe megítélésben részesülnek a vagyonelleni bűncselekmények. Ezeket a törvényhozó, úgylátszik, a régi kapitalista gazdasági rend maradványának tekinti. így pl. az egyszerű lopást csupán hat hónapig, az orgazdaságot egy évig, a zsarolást két évig terjedhető szabadságelvonással bünteti. 15*