Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Törvény és bíró

I 2 Dí PAP JÓZSEF • teni az esetet, mert nem találok sem a törvényben, sem a szokásjogban, sem a rendeletekben megfelelő jogszabályt, vagy pedig eldöntöm a konkrét ügyet, de magam alkotom meg a nézetem szerint szükséges új jogszabályt, •vagyis a kérdéses konkrét eset eldöntése alkalmából teremtek magamnak új normát, új jogszabályt. Minthogy azonban a jogesetet el kell dönteni, csak ezen utóbbi utat választhatom. Az állam feladata gondoskodni a jogrendről, ezt az állam saját közegeivel teszi, gondoskodik arról, hogy mozgásba hozza a törvényhozó testületet azon célból, hogy létesítsen törvényi jogszabályokat. A törvény azonban önmagában véve még nem létesít jogrendet, bíróságnak is kell létezni, hogy de facto teremtsen kikényszeríthető módon olyan jogi állapotokat, mint aminőket a törvényhozó a törvény megalkotásakor szeme előtt tartott és óhajtott. A törvényi jogszabály ugyanis csak egy parancsot tartalmaz, ezen parancs mellett még bírói ítéletre van szükség, hogy a törvény valóságos hatalommá váljék és mint ilyen, mint egy ható erő érvényesüljön. A bíró ítélkezik, vagyis megállapítja a helyes tényállást és azt szubszumálja a vonatkozó helyes törvény alá Általánosan bevett nézet tehát, hogy a bírói ítélkezés egy logikai operáció, egy következtetés. Ennél a műveletnél a főtétel a törvény, az altétel a megállapított tényállás, s aztán következik a konklúzió, azaz az okszerű következtetés. Aki mélyebben bepillantott jogi életünk egyes megnyilatkoztatásaiba, az tisztában van azzal, hogy a bírói tevékenység nem egyszerű ténykedés, nem puszta logikai operáció, hogy az ítélet nem egy logikai figura, amelyet syllogismusnak nevezünk. A bírói ítélet az állami akarat kinyilatkoztatásának egyik módja, mert az állam nemcsak a törvényben rejlő jogszabállyal nyilvánítja akaratát, közli tilalmait, ad felhatalmazást stb., de a bírói ítélet által is. Kétségtelen, hogy állami ténykedés a bíráskodás is, mert mindkettőből állami hatalom fakad. A törvény akaratát kikényszeríti e bírói ítélet, a bírói ítéletnek erejét pedig megvalósítja a végrehajtás. A% ítéletnek van jogereje. Mit tesz ez? Ez jelenti azt, s itt nem perjogi szempontból, de közjogilag világítom meg a kérdést, hogy a jognak összes hatalma benne fekszik az ítéletben, hiszen még a törvénybe ütköző és igazságtalan a contra jus in thesi clarum hozott ítéletnek is van jogereje. Az ítélet hatal ma tehát bizonyos vonatkozásokban még erősebb, mint a törvényi jogszabály hatalma. Nagyon találóan mondja Büloiv: Gesetz und Richteramt című munkájában: >nicht schon mit dem gesetzlichen, sondern erst mit dem richterlichen Rechtsbestimmungen spricht die rechtsordnende Staatsgewalt ihr letztes Wort.» Ez az erő adja meg a bírói ítéletnek a valódi karakterét, nem pedig a logikai figura sémája. Egy tőről fakad tulajdonképpen a törvény és a bírói ítélet, az állam-