Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. 20Jogegységi döntvényben mondta ki a C. (14. sz.), hogy életfogytigtartó fegyházbüntetés kiszabása esetében az ítéletben, tekintettel a közvetítőintézetbe szállításnak és a feltételes szabadságra bocsátásnak, a Btk.4'. és 48. §-aiban adott lehetőségre, az előz. letartóztatás és vizsg. fogság beszámítása tárgyában a Btk. 94. §-a és a BP. 327. § második' bekezd. e) pontja értelmében határozni kell. (B. J. D. 81.) A 385. § szerint sértett a felmentő ítélet ellen csak akkor fellebbezhet, ha a kir. ügyész nem fellebbezett. A felmentő ítélet kihirdetése előtt az adott esetben sértett képviselője kijelentette, hogy kárigényét polgári úton fogja érvényesíteni, sértett a kir. ügyész fellebbezésének kijelentése után megkérdeztetvén, kijelentette, hogy a felmentésben megnyugszik. A C. az alsóbíróság álláspontjával szemben kimondta, hogy a kir. ügyész fellebbezésének visszavonása után sértett pótmagán vádlói jogai ennek dacára is* felélednek, tekintve, hogy sértettnek még perrendszerű joga nem nyílott a perorvoslat bejelentésére. (1926. X. 26. B. 2479/926.) Rendkívüli esetnek kell tekinteni, hogy a kir. ítélőtábla a bizonyítást a tanács egy tagja, mint kiküldött bíró által, folytattatta le. Ez esetből kifolyólag mondta ki a C., hogy az ily bíró által foganatosított bizonyításfelvétel nem egyértelmű a főtárgyalással és ennek nem is kiegészítő része ; ehhez képest a kir. ítélőtábla által kiküldött bíró intézkedése tekintetében nem a 384. § 9. p., hanem a BP. 578. § rendelkezése szerint kereshető perorvoslat. (B. J. D. 67.) 385. § 2. p. szerinti semmisségi ok forog fenn, ha a bíróság börtönnel büntetendő bűntett kísérletére a 92. £ alkalmazásával fogházbüntetést szab ki pénzbüntetés helyett. (1926. X. 19. B. 7754/926.) Ugyané törvényhely alapján biztosít jogot semmisségi panaszra a 15. sz. büntető döntvény, a becsületsértés vétsége miatt elítélt vádlottnak a büntetés alól az 1914 : XLI. tc. 18. §-a alapján történt felmentése, illetve e felmentésnek ugyanazon törvényhely ellenére való megtagadása miatt. (B. J. D. 86.) Jövedéki kihágási ügyben a jogegység érdekében való perorvoslatnak helye nincs. (B. T. 145.) A jogegységi tanácsnak ez elvi határozatával szemben aggályainak ad kifejezést Finkey (id. hely). A jogegység érdekében használt perorvoslat tárgyában hozott határozatnak felekre nincs joghatálya, ha mindjárt a megállapított törvénysértés vádlott érdekének sérelmével járt is, feltéve, hogy nem lehet- megállapítani azt, hogy törvénysértés nélkül vádlott felmentetett volna. (B. T. jj.) Gyakorlati szempontból fontos irányítást tartalmaz az a határozat, amely kimondja, hogy csupán az elévülés megszakítása céljából nyomozólevél kibocsájtása sem ismételhető meg (lásd 76. dtvény;, azonban ha az újabban felmerült ama gyanú miatt, hogy a nyomozott egyén tartózkodási helye ismertté vált, a bíróság letartóztatása iránt tesz intézkedést, az ily intézkedés megszakítja az elévülést. (B. T. 29.) Egy fellebbviteli ügyben a kir. törvényszék azt az elvi álláspontot foglalta el, hogy a BP. 527. § alapján a járásbíróság csak formai és nem érdemi okokból szüntetheti meg az eljárást. A C. jogegységi határozatában (J. Á. X.) tévesnek minősítette ezt a felfogást annak kiemelésével, hogy a nem büntethetőségnek, a kriminalitás teljes hiányának evidens esetében nem szabad az alaptalanul feljelentett egyéneket vádlottakként bíróság elé állítani. Ily eset forog fenn, midőn rágalmazás miatt jelentették fel a fegyelmi bíróság tagjait azokért a megállapításokért, amelyeket e bírósági tagok az ítéletben a fegyelmileg vádlott személyére a fegyelmi üggyel összefüggésben tettek.