Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT 20 l Uzsoratörvény és Á. V. Érdekesen disztingvál a C. e két törvény tényelemeinek szempontjából. Az uzsora bűncselekményének elbírálása szempontjából közömbös a sértett részéről az ügylet megkötését követőleg történt tényleges ellenszolgáltatás mérve, mert e bűncselekmény jogilag a hitelezés időpontjában a feltételek kikötésével létesül. (J. Á. VI.) Ezzel szemben az Á. V. törvénye nem kívánja, hogy a vétségnek a szerződés megkötésénél (létrejötténél) kell történnie, hanem csak azt, hogy a törvényben körülírt szerződésből kifolyóan követeljen, kössön ki vagy fogadjon el aránytalanul magas ellenszolgáltatást a tettes. így közömbös az is, hogy az uzsorás ellenszolgáltatást a munka teljesítése előtt vagy után követelték. A munkaadó az utóbbi esetben is szorult helyzetbe jut, mert vagy kifizeti az uzsorás követelést, vagy kiteszi magát a bizonytalan kimenetelű pereskedés kellemetlenségeinek. (1926 : IX. 22. B. II. 6554/026.) Kiemeli a C. azt is, hogy az uzsoratörvényt hatályában az 1925: XXXIX. tc. nem befolyásolja, vonatkozván ez csupán a törvényes alapon nyugvó készpénzkölcsonök után támasztható kártérítésre. (J. A. VI.) Közveszélyes munkakerülőkről szóló 1913: XXI. tc. Az alsóbíróságok a dologházbautalás gyakran célravezető intézményének alkalmazásától általában idegenkednek, s az intézmény igénybevételét csak egészen különleges, tipikus körülmények fennforgása esetére tartják szükségesnek. Helyesen mutat reá a C. erre a törvény hatását nagyban gyöngítő gyakorlat tévedésére, kimondva, hogy nem akadálya a dologházbautalásnak a vádlott rokkantsága és ebből folyó állítólagos teljes munkaképtelensége, mert annak megállapítása, hogy a dologházba utalt egyén valóban munkaképtelen-e, az id. tc. 19. § 5. bek. szerint a dologház mellett felállított felügyelőhatóság feladatát képezi. (1926: XI. 17. B. 5738/926.) A hatóságok büntetőjogi védelméről szóló igi4:XL. tc. E törvény alkalmazásánál a C. a fősúlyt arra helyezi, hogy az erőszaknak vagy fenyegetésnek olyan mérvűnek kell lennie, hogy azzal a hatóság a hivatása jogszerű gyakorlásában akadályoztassák. E követelmény magában foglalja azt, hogy a fenyegetés közvetlen legyen (levélbeli fenyegetés csak Kbtk. 41. §. B. J. D. 68.), de nem szükséges, hogy az kizárólag a hatósági személy ellen irányuljon, irányulhat dolgok ellen is. (Tárgyalás befejezése előtt bírósági iratok széttépése megállapítja e bűncselekményt.) (1926 : VI. 1. B. 2299/925.) A fenyegetés mérvére a fenyegető személyes körülményei is befolyással vannak. (72, éves agg nő ellenkezése és fenyegetése fegyveres csendőröket nem akadályozhat.) (J. A. VI.) Nem fontos végül az sem, hogy az eljáró illetékes hatósági személy eljárása közben valamelyes szabálytalanságot követett el. Ily jogszerűtlen intézkedés ellen csak perorvoslattal lehet fellépni. (B. T. 15.) Ezek az elvek egyébként szenes továbbfejlesztése a Htv. körül kifejlődött immár több mint tízéves gyakorlatnak.