Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. I97 vitatása kikapcsolható lett volna: a kísérlet tipikus esete forog fenn. Az eredmény bekövetkezése véletlen folytán maradt el, amely az eszköz mineműségével kapcsolatban nincs. Viszonylag alkalmatlan eszközről lehetne szó pl. ha a bomba valamely kciülmcnynél fogva éppen a\ adott esetben még felrobbanás esetére sem okozott volna bajt, mert az épület, amelynek közelében elhelyezték, erődítményszeríi tömörséggel volt építve. Vagy pl. ha a beadott méreg adagolása a sértett erős szervezeténél fogva túlságosan gyöngének bizonyult.) A C. által elbírált esetben azonban alkalmatlan eszközről éppen oly kevéssé lehet szó, mint amennyire nem alkalmatlan eszközzel dolgozik az a betörő, aki oly páncélszekrényt feszít fel, amelyből a tulajdonos a betörés előtt értéktárgyait kiszedte. A sériett által, ennek óvatossága folytán működésbe nem hozott robbanószer, tehát sem abszolúte, sem relatíve nem alkalmatlan eszköz. Helyesen emeli ki azonban a C, hogy a gyilkosságnál közömbös, hogy a tettes az emberöléssel mily célt kívánt elérni (általános megfélemlítés), s nem szükséges, hogy a tettes az emberölést mint egyedüli célt tűzze ki. Fontos csak az, hogy a tudat és akarat arra irányult, hogy valaki, ha az utóbbi egyedileg nem is volt meghatározva, életétől megfosztassák. (B. J. D. 66.) Gyilkosság esetében a kiszabott halálbüntetés mellett a Btk. 209. ii-ában előírt mellékbüntetést feltételesen kell megállapítani. (B. J. D. 65.) A kegyelmezési jog gyakorlása esetén előállható helyzet figyelembe veendő. Gyilkosságban tettestárs csak az, aki részt vesz az áldozat bántalmazásában vagy megtámadásában, vagy egyéb oly tevékenységet fejt ki. amely közvetlenül belekapcsolódik a gyilkosságot végrehajtó egyén erre irányuló tevékenységébe. Aki csupán a praemeditatióban vesz részt és nem ő bírta reá a tettest a gyilkosságra — bűnsegéd. (B. I. 3069/926.) 281. §. E § 2-ik bekezdésében említett erős felindulás mindenkor a külső hatóok és az egyéni diszpozíció együttműködésének összeredménye ; fennforog, ha a tettes oly erős inger hatása alá került, mely élettanilag is alkalmas az elhatározási képesség elhomályosítására. annak csökkentésére. Ily eset fennállását megállapítani nem a szakértők, hanem a valóként elfogadott tényállásból vont következtetés útján a bíróság van hivatva. (B. J. D. 76.) Ezt az álláspontot helyeselni kell, mint minden oly határozatot, amely a bíró hivatását — az eset körülményeinek szabad mérlegelését kívánva — magasabb színvonalra emeli. 290—310. §. A gondatlanság fogalmával foglalkozó határozatok közül reá kell mutatni a C. ama kétségtelenül helyes álláspontjára, amely a gyermekszülés körül elkövetett könnyelmüsködést üldözi. Emberölés vétségében mondatott ki bűnösnek az anya, aki az újszülött halálát idézte elő azáltal, hogy a szülésre előkészületet nem tett, szülésznőt nem hivatott, gyermekét a szülés után egy órán át gondozás nélkül hagyta. (B. T. 12.) Helyesen utal azonban arra a határozatot közlő é. s., hogy ily esetben gyermekölés bűntettét kellene megállapítani. Ugyancsak emberölés vétségében bűnös a szülésznő, aki a maradék méhlepényt orvos hívása nélkül, maga távolította el, s ezáltal az anya halálát okozta. B. T. 52.) A gondatlanságot nem zárja ki, ha a baleset előidézője általában használatos, de helytelen szokás. Felesősség alatt áll, aki a szokás eltiltását elmulasztotta. (J. Á. X.) 301. §. A testi sérülés gyógy tartama: mindenkor a tényleges gyógyulási idő, beleértve a járulékos, de szükséges kezelés idejét is. Pasteur-oltások.) (J. A. X.) A vádlott hibáján kívül bekövetkezett kompli-