Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

i8o BÍRÓI GYAKORLAT. pedig úgy a valorizáció feltételei, mint annak nagysága és kiterjedése tekintetében. Joggyakorlatunk tehát ma már lényegesen túlhaladta azokat a korlátokat, melyek közé a valorizációs javaslat szorítani akarta. Áll ez elsősorban a pénzkölcsön valorizációjára, melyet a Kúria II. tanácsa egészen határozottan elismer, a VII. tanács csak esedékességtől, a IV. tanács pedig kerülő úton juttat "érvényre. Leghatározottabbak a következő kijelentések: a bírói gyakorlat a valorizálásnak általános alapját a méltányosságban keresi, amiből következőleg semmi oly átértékelési igény nem ítélhető igazolatlannak, melynél az elutasítás a pénz elértéktelenedéséből eredő kárt méltánytalanul hagyná meg a hitelező terhén. (K. II. 5389/1925. K. J. 33.) A pénz értékének időközben előállott nagymértékű leromlása egyedüli alapja az átértékelésnek. (K. VII. 1993/192 5. K. J. 85.) Ezért átértékelés vétkesség fenn nem forgása esetében is megítélhető, ha a fizetési késedelem tartama alatt a korona értéke csökkent. (K. VII. 7174/1925. K. J. 109.) A kölcsönvevő a kapott készpénzkölcsönnel azonos minőségű és értékű készpénz visszaszolgáltatására köteles. (K. VII. 7268/1925. K. J. 115.) Valorizáltatott a kölcsön előzetes kikötés alapján (K. II. 2337/1925. K. J. 89.), továbbá, ha a kölcsönösszeg értékálló dologba, pl. házba fektettetett be (K. II. 4710/1925. K. J. 170.) és ha nagyobbrészben az ítélethozatalkor is megvolt. (K. II. 4582/1925. K. J. 169.) Más határozat szerint a kölcsönt, mint tiszta pénztartozást a bírói gyakorlat csak akkor tekinti átértékelhetőnek (50% erejéig), ha az adóst vétkes késedelem terheli, vagy ha a kölcsönből szerzett vagyonból aránytalanul gazdagodott. (K. II. 5779)1925. K. J. 34.) Más vonatkozásban a Kúria eltekint a vétkességtői és elfogadja az értékazonossági elvet, midőn kimondja, hogy a valorizáció alapja nem az adós vétkessége, hanem az adós igazolatlan fizetési késedelme alatt a korona értékcsökkenése. (K. VII. 3898/1925. K. J. 53.) Habár a bírói gyakorlat a késedelmet a valorizáció egyik alapjának tekinti, nem következik, hogy késedelem hijján átértékelésnek egyáltálán ne lehessen helye. (K. II. 1987/1925. K. J. 54.) Eltérően a valorizációs javaslattól, megítéli a valorizáció iránti igényt a Kúria akkor is, ha a fizetés elfogadásakor jogfenntartás nem történt. (K. IV. 1 164/1925. Ht. 82.) Míg turpis causa esetében a Kúria régebbi határozataiban nem valorizált (K. VII. 2159/1924. Ht. 51. K 1 171/1925. Ht. 58.), újabban a VII. tanács kimondja, hogy a valorizálásra irányuló igény lényegében nem kárkövetelés, hanem alapja pusztán a gazdasági okokból bekövetkezett koronaromlás és ezért helye