Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

164 BÍRÓI GYAKORLAT. AZ 1926. ÉVI MAGÁNJOGI BÍRÓI GYAKORLATA.* írta: Dr. SZLADITS KÁROLY. Személy- és családjog. 1. A jegyesség jogügyleti tényállás, habár közvetlen jogi hatásai szűk körre szorítkoznak. A jegyességnek is vannak akadályai, miként a házasságnak. Ilyen pl. a fennálló házasság. Erre utal MD. 5. (P. 1. 1267/25.): az eltűnt férj holtnaknyilvánítása során a nő másik férfival jegyességre lépett, melyet a Kúria fennállónak tekintett, mert a holtnaknyilvánító ítélet a férj halála napjául korábbi időpontot állapított meg. A Kúria a jegyesi viszony alapján érvénytelennek tekintette a felek közt, nem szabályos közokiratban kötött szerződést. Viszont érdekes és helyes megállapítás, hogy a jegyesek mint vevőtársak részéről mással kötött vételi szerződés nem függ közokirati formától. A vételárat a vőlegény fizette ki, s ezért a Kúria a menyasszonyt a fele vételár összegével megajándékozottnak tekintette, a vételár kifizetésében az ajándéktárgy átadását szemlélve, mihez képest az ajándék külön forma nélkül megállhatott. A házasságot a vőlegény halála miatt nem köthették meg és a vőlegény örökösei é miatt a házasság okából tett ajándékot visszakövetelték. A Kúria a ht. 3. § alapján kimondotta, hogy a házasság okából adott ajándék csak akkor követelhető vissza, ha a házasságkötés a megajándékozott hibájából marad el. Világos e szerint, hogy e részben a ht. 3. § megszűkíti a condictio ob causam datorum alkalmazási körét. Érdekes ezzel szemben, hogy az eljegyzésszegésből eredő kártérítést a Kúria a ht. ). § korlátain túl is megítéli. (MD. XIII. 81.. XV. 50.) 2. Az Oroszországban kötött s-ovjethá^asságok problémája kínos fejtörést okozott bíróságainknak. A bpesti kir. törvényszék az ilyen házasságot a locus regit actum elvénél fogva (ht. 113.) érvényesnek ismerte el. Ellenben a bpesti kir. ítélőtábla (P. 4864/22. sz. jogerős ítéletében, MD. 1.) a szovjetszabályok szerint kötött házasságot non-existensnek tekintette, mert Magyarország a szovjétállamot el nem ismerte, a magyar bíró pedig idegen állam jogszabályait csak elismerés esetében alkalmazhatja. Ez a tétel mindenesetre nagyon érdekes, de rendkívül vitatható, s azért aligha szolgálhatna alapjául a probléma * Ez az ismertetés a «Jogtudományi Közlönyn kiadásában megjelenő «Magán jogi Döntvénytám XIX. kötetében foglalt anyagra szorítkozik. E kötet eseteit MD. jelzéssel és az eset folyószámával idézzük. Korábbi kötetekre római számmal utalunk.