Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Az újabb munkaügyi törvényhozás és a magánjog

SZEMLE. új tartományokban először csak az olasz btk-t és bp-t léptették életbe, magán-, hitel- és polgári perjog tekintetében meghagyták azokat külön jogterületeknek és a további jogegységesítés tanulmányozására a kormány bizottságot küldött ki. Olyasféle volt az alaphelyzet, mint nálunk 1H67 után (osztrák polg. törvénykönyv Erdélyben stb.). A fasiszta kormány aztán, mely több élannal és kevesebb ellenállással dolgozik, az összes olasz kódexek modernizálását is munkába vette, hogy ezeket új formában léptethesse egyszerre hatályba az egész államterületen. Mint Vinatzer római ügyvéd referálja (Internationales Anwaltsblatt, 1926 december), háromévi munkával elkészítették az új tervezeteket s azoknak 1928-ra már életbelépésével is számolnak. A code Napoléonra támaszkodó polgári törvénykönyvön kevesebb lesz az újítás; gyökeresebb a kereskedelmi törvény modernizálása ; ebből önállóvá szakad ki a tengerjog; az anyagi büntetőtörvény erősen megduzzad és felöleli a világhírű olasz büntetőjogászok modern törekvéseit is ; de a polgári, valamint a bűnvádi eljáráson eszközlik a legnagyobb változtatásokat, főleg a gyorsítás vezéreszméje alatt. A polgári perben a szóbeliségnek és az erőteljesebb bírói ingerenciának nálunk már belegyökeresedett gondolatai hódítanak teret. A védelem jogainak kiterjesztése Franciaországban. Rollin képviselő egyszakaszos törvényjavaslatot terjesztett a kamara elé. amely kimondja, hogy a feljelentés folytán kihallgatandó személyeket, továbbá azokat a személyeket, akiket elővezető parancs alapján őrizetbe vagy elfogató parancs alapján letartóztatásba helyeztek, sem a rendőrség, sem az ügyészség, sem a vizsgálóbíró nem jogosult kihallgatni vagy szembesíteni védőjük távollétében, illetve a védő szabályszerű meghívása nélkül. Egyedüli kivétel a személyazonosság megállapítását tárgyazó kihallgatás, amelynél a késedelem elkerülése okából a védő közreműködése nem kívántatik meg. - A francia esküdts^éki eljárás reformja. A francia szenátus 1926 január 28-iki ülésében magáévá tett egy törvényjavaslatot, amely arra irányul, hogy az esküdtek a büntetés alkalmazásának kérdésében is közreműködjenek. Miután a kezdeményezés a szenátustól indult ki, a javaslat érdemleges tárgyalás végett a kamarának küldetett át. A javaslat szerint a Code d'instruction criminelle. 364. §-a helyébe oly értelmű rendelkezés lépne, hogy a bíróság az esküdtek közreműködésével való mérlegelés után a terhelt felmentését mondja ki, amennyiben az a cselekmény, amelyben a terhelt bűnösnek mondatott ki, a büntetőtörvény által tiltott cselekményt nem képez. A 365. i;-a helyébe oly értelmű rendelkezés lépne, amely szerint, amennyiben a vád tárgyát képező cselekmény a büntető törvénybe ütközik, a bíróság az esküdtekkel összeül a büntetés alkalmazása kérdésében hozandó határozathozatal végett. Az esküdtek a sorshúzás által megállapított sorrendben szavaznak, azután az ítélőbíróság tagjai és legutoljára az elnök. Ha kétszeri szavazás után egyik javasolt büntetés sem nyeri el a szavazatok többségét, harmadszori szavazásnak van helye, amelynél a javaslatba hozott legszigorúbb büntetés már nem jön figyelembe. Ha ennél a harmadik szavazásnál nem nyer egyik büntetési nem sem többséget, úgy negyedik és további szavazásnak van helye, amelyeknél a relatíve legszigorúbb büntetés fokozatosan mindig kiesik, amíg valamelyik büntetés mellett a szavazatok abszolút többsége nem szól.