Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Az újabb munkaügyi törvényhozás és a magánjog

SZEMLE. —• A magyar-cseh döntőbíróságnak egy 1925 októberében kelt, több vonatkozásban érdekes határozatát olvastuk nemrég (a Vdb.-i határozatok tárának 1926 december füzetében 24. sorsz. alatt). Trianon magán- és perjogáról néhány téves eszme terjedt el honi jogászságunkban, abból az érthető vágyból kifolyóan, hogy ami magyar szempontból igazságosnak és kívánatosabbnak látszik, azt (értelmezés útján) fennálló békeszerződési szabályok is kovácsolják. így pl. kísértett az az eszme, hogy átcsatolt területtel szemben eo ipso nincs vegyes döntőbírósági kompetencia, csupán Altauslanddal szemben. Miután pedig az Ausztriától elcsatolt terület saját vesztett területeinkkel egy szempont alá esik: ez a cseh viszonylatban körülbelül annyit tett volna, hogy van ugyan magyar-cseh vegyes döntőbíróság, de annak semmire sincs hatásköre. Ezt a kifogást (legalább is ilyetén alakban) a konkrét esetben egyáltalán nem emelték meg : ami érthető és mégis instruktív. Közelálló második «vágygondolat», amelyből az adott esetben igenis exceptiót merítettek, de amelyet a vegyes döntőbíróság elvetett: hogy a magyar félnek csak olyan entente-féllel folytatott jogvitája tartozik a vegyes döntőbíróság elé, amely entente-fél már a békeszerződés megkötésekor az volt: azaz, hogy ki volnának véve azok,, akik nemzetközi jogilag csupán a békeszerződés hatálybalépte áltat lettek cseh, román stb. állampolgárokká. A különböző vegyes döntőbíróságok már a versaillesi szerződés alapján felmerült hasonló (pl. elzásziak körüli) vitákban túlnyomólag kialakították azt az elvet, hogy az entente-állampolgároknak a békekötések által nyert polgárai e részben ugyanúgy állnak szemben a központi hatalmi «ho2zátartozók»-kal, mint a régi entente-polgárok. Kivételesen vannak ugyan ellenkező vegyes döntőbírósági határozatok is. Harmadik pont, amelyet a szóbanforgó határozat felvet: a trianoni valorizáció kérdése, még pedig cseh relációban. A békeszerződés az újonnan alakult cseh és lengyel államokkal szemben, amelyeknek akkor még nem volt saját pénzük, nem adott végleges szabályt, hanem államközi egyezménynek s ha il)en létre nem jönne, a Jóvátételi Bizottság döntésének tartotta fenn, lerovó pénznem és az átszámítási kulcs megállapítását. Egyik döntés sem következett eddig be, a kérdés annyi év után is nyílt még. Ennélfogva a vegyes döntőbíróság (figyelemmel a magyar-cseh «ideiglenes», előkészítő megállapodásra is, mely 1923 júl. 13-án kelt) felfüggesztette a határozathozatalt mindaddigra, amíg meg lesz a hiányzó jogszabály, Ha figyelembe vesszük egyfelől, hogy ez a létesülendő szabály a békeszerződés szellemében nyilván legfeljebb egy cseh K-ra változtat majd egy régi papírkoronát, ami a háborúelőtti aranykoronával szemben pusztán cca 17%-os valorizációt adna ki (persze a háború folyamán már leromlottan keletkező koronatartozásoknál többet), másfelől, hogy belföldi judikaturánk megengedi a békeszerződés helyett a magyar (intern) valorizációra való átmenetelt s ezzel a pernek lefolytatását is: nem zárkózhatunk el annak elismerésétől, hogy legalább ezen az egy ponton a vegyes döntőbíróságtól kevesebbet remélhet fe'peres és azt is későbbre, mintha a magyar bíróságon perel. Helytelenítjük intern judikaturánknak ezt az állásfoglalását — nem xenophobiából: azért, mert a felperes állítólag többnyire külföldi, hanem mivel a trianoni valorizációt a maga területén cogens és merev szabályozásnak tartjuk, amely maximumot és minimumot egyben szab meg s amely helyett belföldi valorizációs mozgalmunk, ahogyan kevesebbet adni elvben nem jogosult, úgy többet nyújtani sem hivatott, már akár a külföldi, akár esetleg a magyar hitelező javára szolgálna is az. — A központi fűtés jogkérdései. A budapesti törvényszéknél, központi