Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Az újabb munkaügyi törvényhozás és a magánjog

IRODALOM. 141 Még élénken emlékezünk arra a nagyfokú izgalomra és leszült várakozásra, amelyet Plósz Sándornak, az európai nevü tudós és kodifikátornak maradandó becsű müve és annak életbeléptetése a magyar jogéletben kiválott. A modern perjog tudományának új korszakát nyitotta meg hazánkban ez a törvényalkotás, egyúttal e tudományág müvelésének adott, addig soha nem látott erőt és lendületet, amelyben jogászvilágunk előkelőinek egész sora szerzett elévülhetetlen érdemeket. A perjogi tudományos munkálkodásnak ebben a nagyszerű fellángolásában a legelsők között tünt fel dr. Kovács Marcel kétkötetes kommentárja, amelyről most már megállapíthatjuk, hogy ezt az elsőséget a mai napig megtartotta. Ez a kommentár az első pillanatban meghódította a magyar jogászközönséget. Méltán. A munka önmagában bírta értékességét. Kommentárja nem merült ki a törvényszöveg egyszerű magyarázásában, hanem azt egyfelől a legújabb kor perjogi elméletének tükrébé helyezte, másfelől annak gyakorlati alkalmazását, az előadás világosságával, tömörségével és csiszoltságával remekbe készült glossák kapcsán példátlan gazdagságú esetgyűjteménnyel mutatta be. A törvény előmunkálatainak, a hazai és a külföldi (német-osztrák) perjogi irodalomnak alapos ismeretében, tudományos készültséggel vezeti be az olvasót a perjog alapelveibe ; önmaga, — amint előrebocsátja, — elméleti fejtegetésektől tartózkodik ; de ott. ahol a nehézségek kezdődnek, a vitát nem kerüli ; és ilyenkor bepillanthatunk az erős jogász kikristályosodott gondolatvilágának tisztaságába, a kiválló bírói működésben kiélezett elme kipróbált judiciumának ellenállhatatlan erejébe. A népszerű szerző munkája azonban rendeltetésének megfelelőé i, elsősorban gyakorlati célokra készült, természetes tehát, hogy erre helyez e a fősúlyt; munkájának ez a része azután, annak csakugyan valóságos ékköve. Amit a szerző e téren végzett oly, teljesítés, amelyet csak a tárgy és a tudomány végtelen szeretete önfeláldozással alkothat; úttörő és ebben a tekintetben még ma is egyedüli a perjogi irodalomban. A belföldi és külföldi kazuisztikának felkutatása, a szükséges vagy hasznos, az elvi tartalmú határozatok kiválogatása, csoportosítása és finoman részletező szakszerű tárgyalása mellett a gyűjtemény gazdagsága, bámulatot keltő lelkiismeretet, pontos és fáradtságos munkát tár elénk ; amely annál nagyobb elismerést érdemel, mert e gyakorlatot egy, nálunk nagyobbrészt új elvi alapokon felépült, még életbe sem lépett törvény jövőbeli alkalmazásában kellett szemléltetnie. Ezt a feladatot oly tökéletesen oldotta meg, hogy kommentárja a hazai perjogi gyakorlat bibliájává vált és nagymértékben hozzájárult ahhoz a törekvéshez, hogy új perrendtartásunkat a gyakorlati életre simán, zökkenés nélkül ültessük át és nemzeti jogunk vérkeringésébe állítsuk be. Azóta már új nemzedék ismerte és tanulta meg modern perjogunkat ebből a munkából; és most, amidőn annak második kiadása nemzeti létünk porbahullása után életrekelve, útjára indúl, osztatlan örömmel és megnyugvással üdvözöljük : mint annak biztató jelét, hogy nemzeti kultúránk ősereje annyi vészen és viharon át megőrizte — a történelem minden változása között maradandó - jövőnk alapját. A mű második kiadása bőséges forrása annak, amiután a jogászvilág régóta vágyakozik. Képét nyújtja egyrészt annak a pusztításnak, amit a világégés eljárási jogunk palotáján végzett, másrészt bemutatja azt az új anyagot, amely a törvények, rendeletek és bírói gyakorlat labirintusából eljárási jogunkra reá rakódott.